Megannyi körbe-körbejáró, az eltűnt valóságon túl megedzett forgás híján csonkoló-amputáló felhődző pirkadattal, bemocskoló szavakkal, élezett pengék által manifesztálódott.
Késő már a kérés, elveszett mondat végén a szüntelen buzgóság sem ad írásjelet neked. Hová tart a kényszer által felborult egyensúly-szék lába? Hol a nagy kísértés, hogy még egyet megtörjél? Hogy vágyad kiélhesd a szállító-felbujtó szép új világgal, mely megtépett, szétmállott ősének méltó utódlása