Fetrengek a zajban, amit zavaros elmém modulál szakaszosan. Aztán mikor nincs más hátra, akkor tekergetek egyes vacak gombokat, annak reményében, hogy majd elkap a hév és egy dallamtengeren szárnyalhatok tovább.
Többnyire ez - mint egyfajta csorba (jelenik meg) - okozza a harmóniát; illatként menetel a gondolatiasság világába.
(A hangok) gyűlölnek, imádnak vagy éppen gyűlölnek imádni, esetleg imádnak gyűlölni de a lényeg mit sem változó, hiszen a kollektív tudatlanság szüleménye és az ezáltal okozott felelőssége terhel (engem).