Egy ősi tervnek része volt
A fájdalom, mely elkísér
A bűnből részesült
Minden vágy, oly féktelen vágy
Oooh, ha leküzdöm önmagam,
Lásd, másképpen néznek úgy rám
Szégyentől sem tartva már
Elszakadtam testemtől s mindentől
Mi éltet mindíg új reményt
Ha elhiszem, hogy hihetem még
Érzés, mi bennem él
Simogat és jót ígér
Úgy kívánom, érjem el,
Hogy áldottan éljem a mát
S holnaptól sem tartva már
Eltemettem testemet s mindenem
Szálljon egy ősi szó, egy ősi hang, mit eltakarsz
Szóljon a szívekből egy régi vágy, egy régi hang
Ha mélybe nézel félve, tán
A magány szorít s nem a halál
Ordít a fájdalom
Mennyi kétség, de vállalod
Lépj, amerre menned kell,
Hogy érezd, jól döntötted el
Szól egy hang mi rejtve volt,
Gondold meg mi elhivat, az állandó
Szálljon...