Kedélyem változása, a világ romlása
A jelen jós lesz, a jövő a kortársak bomlása
Mi marad? Tán a szeretet? Meglehet, megreked.
Megteszed, elveszed. Mert téged illet. Menjenek
Mások el. Kopjon mások álla fel!
Saját érdek vezérel. Ez jó neked.
Jól teszed, én már félek.
Nézek. Egetrengető tervek a szemben.
Égnek. Világra szól. A fények
Elrettent engem, de nem téged.
Holnap virrad egy új honlap
Egy újabb korszak zárult, a következő hónap
zavaros lesz. Alapos veszteség. De csináljuk!
Rég elvesztett dolgok. Társak. Érződik a hiányuk.
Mégis... Végül is megéri! Ez nem kérdés!
A cél itt egyedenként változó, de közös az érzés.
Ide sok emlék fűz, régen megéltem
Lassan továbbjutsz. Fejjel a falnak mentél keményen.
Megértem. Mérgez a siker utáni vágy. Remélem
Menedékem a zenében, menedékem a mesémben
Ami legalább az enyém.
Alkotómunkát végezni erény.
Mondták páran: fontos.
Ezt kell félteni. Védeni.
Hátrány vagy fölény. A túlerő lehet többszörös.
Érett lélek sarjad. Mellé kettő barát, mi örökös.
Biztos pont. Alap, amelyre építhetek - üzen a szlogen
Mi a szereplők, ti a közönség. Mi így maradunk fenn.

Refrén:
Letaposott szirmok. Menedékem a zenémben
Ne érjen el soha. Menedékem a mesémben.
Mennyi marad nekem? Menedékem a zenémben.
Véletlen megértettem. Menedékem a mesémben.

Minden, amit egymásnak adhatunk, mi magunk vagyunk.
Amit látunk, mit megszoktunk, érzünk. Magunkba fogadunk.
Létezésünk élénk színe lassan fakó semmire vált
Érkezésünk félénk hírével hozunk egymásra halált.
Letaposott szirmok, pusztulásra ítélt bábok.
Írok, károk, korok, angyalok s démonok énekelnek kánont
Átkot szórok, tőrök szúrnak belém. Akaratom túl kemény.
Törnek a pengék. Gyengék vagytok. Nem kapjátok meg, mi enyém!

Ez a zeném, ez az életem, de ennyi marad nekem.
Ezt már nem veszitek el tőlem, rég magamhoz rendeltem
Nevem erősítettem, ti segítettetek ebben
Megtanítottatok rá, hogy kell kitett lábat átlépnem.
Utamat végigjárom szépen, akár futhattok előttem
De előrébb nem lesztek soha, fényem marad töretlen.
Mit elértem, megérdemeltem. Mérlegeltem
A ti oldalatokon nevetség, enyémen aranyérem

A végnek tán a kezdete volt ez.
A testem vár, de a lelkem még ott lesz.
Ahol teljes a nyugalom.
Hol teljes az élet, ott élhetek szabadon.
A napokon át az évek köszönnek
Hallod zaját. A rendszerek megdőlnek.
Győzelmet hírdet a vesztes.
Élnék vidáman, de tudtam, hogy ez lesz.

Refrén

Torkom szorítja az érzés. Lázas magány, a kísértés
Tetteim szülöttje a múlttal való képzés
Felkészítés a jövőre, nevem maradjon fenn örökre
Felvázolom kínom. Minden lépés, még sem bírom
Feledtem mindent, a rosszat mellre szívom.
Nincs ok, indok nélkül élem magányosan létem
Véletlen' megértettem értelmét az életnek
Lépteknek csendes zaja súgta fülembe.
Felém tart a vég, de a kezét lekötöztem.
Ne érjen el soha, míg vidám a népem
Ez az érem, mit én is feldobtam döntésféleképpen
Évről-évre szalad át a múltam előttem.
De magammal véleg alkut kötöttem
Én már megtettem.

Mi marad itt életben? Csak katasztrófa, terror, viszály
Ellentétek. Felesleges arcok közt egy gyenge gitár
Szól, mi talán elválaszthat minden valótól.
Utolsó vérig is csak szar, utolsó percben is csak por
Talán majd egyszer valahol nem kell lehajtott fejjel járnom
Így tűnök el a világból, ott nem kell semmit sem látnom.
Elszakítok minden szálat, most már nem kell a bocsánat.
Bezárkóztam, az árbócot felhúztam, indítom bárkámat.

Refrén