Mikor még vad volt a vadnyugat
A Nap a farm fölött kelt fel
Örökségét a fejébe húzta
Joe a lóra felnyergelt
Poros, izzadt mérföldek után
Szomját whiskey-vel oltja
Egyetlen barátja kiben bízhat
Combjához verődő hű Coltja
Refrén:
Joe lelőtte a zongoristát
A régi idők emlékére
Nem szólt semmit csak visszahuppant
Nyikorgó karosszékébe
Nyikorgó karosszékébe
Eljártak az évek felette
Eseménytelen hónapok
Hősünk eközben nem tett semmit
Csak lovagolt, ivott és jóllakott
Csendes az este, a Hold világít
A főtéren álló bitófa
Egyetlen barátja sincs kiben bízhat
Nem is kell talán a főtéren lógva...
Melankólikus rész:
És most ősz van, s a falevelek egy sírhalom fölébe hullanak.
Egyszer talán még veled is megeshet - hogy egy rossz pillanatodért - KARÓBA HÚZNAK!
Joe lelőtte a zongoristát
A régi idők emlékére
Nem szólt semmit csak visszahuppant