Mutattál régi, elszakadt képeket,
Mutattál néhány hozzám írt levelet,
Ismerem a gyermekévek sok csínytevését,
Jól tudom, hogy tanulni nem szerettél.
Meséltél régi, füstbement tervekről,
Meséltél szépnek álmodott életről,
Tudom, igen, hogy nélkülem is voltál boldog már,
De csak az a fontos, hogy mindig is rám vártál.
R: Képregény az életed, egy képregény, amit tisztán látok,
Képregény, de nem hiszed, képregény, mégis nagyon várom,
Gyere hát, maradj itt velem, gyere hát, szorosan ölelj,
Olyan jó veled, olyan jó veled, nagyon jó veled!
Bejártunk sok szép vidéket boldogan,
Elérjük még a végtelent gondtalan,
Nem ismerjük a lehetetlent, minden így lesz ezután,
De csak az afontos, hogy mindig itt légy nálam.