Vannak utcák, ahol mindig sírnak.
A bánat utcájában lakom én.
Hol egybeforr a könny, a dal, a bánat
És zeng a szívben éjnek idején...
R: Nékem semmi se szent, a bűnben élek lent,
Én csókot csak pénzért kapok ,
Mert nékem nincs anyám, ki gondolna reám,
Oly egyedül, árván vagyok.
Én nem mondok imát, és könnyezni se lát
Engem többé senki már,
Ma randevúra vár megint egy pár pohár,
Az én tanyám egy külvárosi bár.
Az én dalom a legkönnyesebb ének,
A csók énnálam nem okoz zavart,
Vágyaim a halvány esti fények,
Barátom a sötét Duna-part.