Régi képek a fiók mélyén
Mosolygós, derűs arcok
Megsárgult, vidám gyermek
Ócska és hazug maszkok
Tudom, ha büszke lennék
Mondván, hogy kék az égbolt
Hazudnék önmagamnak
Arról, hogy milyen szép volt
Új arcok néznek felém
Nem hisznek sok szavamban
Moslékot tömnek belém
S eltűnnek a forgatagban
Ütnék, de karom fáradt
Köpnék, de nem teszem
Mit nemrég földre dobtam
Most mégis felveszem
(Vissza a fiók mélyére!)
Tévedés!
(Vissza fiók mélyére!)
Tévedés!
(Vissza a fiók mélyére!)
Tévedés!
(Vissza fiók mélyére!)
Tévedés!
Majd ülök egy szerelvényen
A tájak messze tűnnek
Új kortyok mossák falát
A bennem tátongó űrnek
Haza érve a tükörbe nézek
Egy érzés felkavart:
Nem tudom, hogy ki ez az ember
S nem tudom, hogy merre tart
Ki ez az ember?
(Ki ez az ember?)
Ki ez az ember?
(Ki ez az ember?)
Ki ez az ember?
(Ki ez az ember?)
Ki ez az ember?
(Ki ez az ember?)