Ne hidd el, hogy jó vagyok,
szelíd szívvel senkinek sem ártok - ezt várod,
ne hidd el a csillagot,
nincs ott már, bár innen tisztán látod, csak látod,
ne hidd el, hogy ünnep van,
tűzijáték, túl magasba szédít, csak szédít,
ne hidd el, ha fellobban
s párás szemmel, áhítattal nézik, ne hidd el sosem.
annyi mindent elhittem, de nem szabad,
összedőltek nagy betűk és nagy szavak,
neked őrzöm, hidd el, ami megmaradt,
ne hidd el, hogy hinni kell,
abban, mit ember meg nem érthet, csak félhet,
érintsd meg, vagy felejtsd el,
ne hidd el, vagy minden titkát értsd meg,
de ne hidd el sosem,
ne hidd el a palotát,
boldogságot nem is lát, csak fénylik, neked fénylik,
kulcsra zárja kapuját,
fázós szelek soha fel nem tépik, nem nyílik sosem,
elhittem, a lágy mosoly az jót ígér,
elhittem, hogy tudhatom, mi mennyit ér,
ne hidd el, míg nem múlik el sok száz év,
ne hidd el azt senkinek,
létezik, hogy önzetlen az ember, ne hidd el nekem,
hé, a szerelemben, a zenében hinni, az nem baj, nem baj
hé, a szerelemben, a csodában hinni, az nem baj, nem baj
és ha minden titkon át,
eljutunk a gyöngyházfényű égig, a tiszta kékig,
ülj mellém és ölelj át,
azt mondom majd, ebben hittem végig,
a többit ne hidd el nekem,
hé, a szerelemben, a zenében hinni, az nem baj, nem baj
hé, a szerelemben, a csodában hinni, az nem baj, nem baj