Éjjel a lárma elmenekül,
Alszik a ház, csak a csend hegedül.
Nem pihenünk, emlékezünk.
Nehéz nekünk.
Nem futhatsz el magad elől,
Útadon bárhova érsz,
Vádol, míg élsz, a csend.
Nagy a világ, körülölel,
De mikor éjfélre jár
Sírhat talán a csend.
Tőlem félsz, előlem menekülsz,
Pedig hát jobb, ha magadtól félsz,
Mert benned lángol az a tűz,
Ami űz, elkísér, amig élsz.
Nem futhatsz el magad elől,
Örökké emlékezel,
S életre kelt a csend.
Ki nem törölsz magadból, míg élsz,
Ha el akarsz menni,
Jobb, ha szívet cserélsz!
Mert benned lángol az a tűz,
Ami űz, elkísér, amíg élsz, amíg élsz.
Nem futhatsz el magad elől,
Örökké emlékezel,
S életre kelt a csend.
Ki nem törölsz magadból, míg élsz,
Ha el akarsz menni,
Jobb, ha szívet cserélsz!