Messzire visz a vonatod
Pár hetes boldogság után,
Te búcsúzol, - én maradok,
S nem kérem, hogy gondolj néha rám...
El fogjuk felejteni egymást,
Az álom eddig tarthatott,
El fogjuk felejteni egymást,
Ahogy ez történni szokott.
Mért lenne pont mivelünk másképp,
Mi is csak emberek vagyunk,
A búcsú egy darabig fáj még,
De vissza sosem fordulunk.
El fogunk felejteni mindent,
Bármilyen szomorú a tény,
El fogjuk felejteni azt is,
Hogy egyszer volt egy te, meg én.
Az idő ellenünk van, látod,
Eltemet minden szép napot,
El fogjuk felejteni egymást,
Ahogy az történni szokott.
Mért lenne pont mivelünk másképp,...
...Ahogy az történni szokott.