Ha keresed a helyedet, mert nem elég nagy neked ez a ház,
Még kutatod az okokat és kiváncsian várod, mit találsz,
Nézz tükörbe még egyszer, majd hátha máshol ébredsz fel,
És ott lesz, amire vágytál.
Még azt hiszed, hogy véletlen, de éppen így a jó,
Hogy megkapod az életben, mi neked való.
Menj, csak menj, csak menj tovább.
Menj, csak menj, csak menj tovább.
Ha a hétköznapok sűrűjébe úgy érzed, hogy beleragadtál,
S feladni az álmaidat nehezebb, mint eddig bármi más,
Nézz tükörbe még egyszer, majd hátha arra ébredsz fel,
Hogy az élet maga egy álom.
Én nem hiszem, hogy véletlen, de éppen úgy a jó,
Hogy megkapod az életben, mi neked való.
Menj, csak menj, csak menj tovább.
Menj, csak menj, ó, menj tovább.
Nézz csak körbe még egyszer, majd hátha máshol ébredsz fel,
És ott lesz, amire vágytál.
Még azt hiszed, hogy véletlen, de éppen így a jó,
Hogy megkapod az életben, mi neked való.
Nézz csak körbe még egyszer, majd hátha arra ébredsz fel,
Hogy az élet maga az álom.
Nem hiszem, hogy véletlen, de éppen úgy a jó,
Hogy megkapod az életben, mi neked való.
Menj, csak menj, csak menj tovább.
Menj, csak menj, ó, menj tovább.