Sarokban állok, s téged nézlek, ahogy rád terülnek a csillagok
Egyedül vagy, nem látsz engem, úgy érzem semmi vagyok
Tarkódon végigfut egy apró fénysugár, s megáll a gyönge válladon
Megáll, bámészkodik, majd elindul vissza fel a gyöngyszínű arcodon
Szemeddel engem keresel, de nem látsz meg többé, tudom
Elvisz messzire majd egyszer engem a saját csillagom
R: S ha utánam jössz egyszer, megtalálod fénylő gyöngyeimet
Felveszed, s szívedhez szoríthatod síró emlékemet.
De addig csak nézlek, az ablakon beles a holdvilág álmodón
Én kilépek az ajtón végleg, te nem tudhatod meg a bánatom
S, ha kér a csillag, ha hív magához a sok szépség közé
Én elmegyek, vissza sem nézek
S a könnyem elrejtem egy sziklafal mögé.
R:S ha utánam jössz egyszer, megtalálod fénylő gyöngyeimet
Felveszed, s szívedhez szoríthatod síró emlékemet.