Szerda délután, három óra, megint elkapott
a szél
Visszadobott oda, honnan felrepítettél
Aminek kitettél, elejtettél
Nincs már hideg, de még suttog
az elejtett tél
A városban, mindent megkapok itt
Amiről csak álmodtam rémálmomban
Az árokban, legalábbis hozzád képest úgy érzem magam
Mint a csend a hangzavarban
Lehet ott van, mégis érthetetlen, hallhatatlan
refrén
Berill:
Kavarj fel, dobj egy kavicsot, ez állóvíz
Hogy történjen valami, csak álom, hisz
Innen elérhetetlen minden
Olyan érthetetlen, elérhetetlen...
Péntek délelőtt, 11 óra
annyi minden felkavarhatna
De nincs energia és nem jutott a jóból annyi
tényleg szeretnélek szeretni
De félek, nem tudom megadni, nem tudok mit tenni
Kavarj fel, vagy tudod mit, most zavarj el
Ha képtelen vagy erre, minden nő az év modellje lenne, csak
az még érdekelne, kiknek a szemében, inkább ülj le a
fotelbe, s amíg alszom, maradj ébren
refrén
Szombat este, 10 óra 15-ig pont megittam három sört
És most jön a negyedik, ez ellazít, nevetek, kortyolok
veletek, ekkor láthattok engem csak igazán jókedvűnek
Na jó éjszakát, emberek, mire vége lesz a hetediknek
Akit láttok, az már nem én leszek
Csak egy kivetült, torz szerep, vidám agresszió, homályos
szemek, aztán meg ne bánjak mindent,
mit ma poénból megteszek, kavarj fel
refrén