Eltemetem magam benned
meg kell, hogy engedd
legyél csendes, legyél hideg
Nem kell mást tenned
S ha a férgek lakomáznak
Csontjaimból előmásznak
Ne sirass, csak gondolj arra
Nemcsak én jutok e sorsra
Én szóltam, ne is álmodd
Hogy a végét elkerülnéd
S parttalan folyó mentén
Repdeshet majd az elméd
Életünk hosszú menetelés
A végén nincs semmilyen rés
Amin átbújhatnánk
És talán kijuthatnánk
Én is ezt az utat járom
Te se béklyózz meg engem
Megbabonázott a mélység
S nekem rabjává kell lennem
Akár a bogár a fényre
Dögszagra gyűl’ az ember
Pusztulás-ösztönöm szólít
Követem fátyolos szemmel
Ref:
Álomporral hintsd be arcom
S én majd végre csendben alszom
A mélyben a szemlélődő
Csak a csontokat látja
Tekintetét elfordítja
Amit látott, az nem bántja
Végzetösztön mélybe rántja
Ő is beáll a hosszú sorba
Álomporral hintsd be arcom
Ne lássam többé sorsom