Tudósítás: Sisi dupla Akváriumos fellépése Sziget Nagyszínpadot vetít előre
tovább
Az utolsó menedék
Netuddmeg
Már nem vagy gyerek, hát ideje , hogy megadd magad,
Eljött az idő, hogy amiben eddig hittél megtagadd,
Beolvadsz és te is csak egy szürke csavar leszel,
Talán önmagad maradsz, talán a süllyesztőben tűnsz majd el!
Kint vihar készül, sötét felhők tornyosulnak az elfásult világ felett
Ez a négy fal és ez a néhány hang az utolsó menedék lehet!
A mindennapok valósága hazáig kerget,
De a rácsok és a zárak nem védenek meg,
A szürkeség már rád ragadt és az otthonodba tör,
A nappali hiányérzet álmodban tovább gyötör!
Te sem tudod pontosan, hogy mit rontottál el,
Hiszen te is csak azt tetted amit mindenkinek kell!
Néha sikerül magad azzal vigasztalnod,
Hogy valójában senki sem boldog!
Még fiatal vagyok de már nem vagyok gyerek,
És hiszek még abban, hogy az életet élni is lehet!
Egyszer te is hittél, régen még égett benned tűz,
Ma a rutin és a megszokás ami napról-napra űz!
Kint vihar tombol, sötét felhők uralják a leigázott, halott kék eget,
Ez a négy fal és ez a néhány arc az utolsó menedék nekem!
Vagyunk így még páran , kik nem adtuk fel,
És maradunk ameddig tudunk, ameddig lehet!
Eljött az idő, hogy amiben eddig hittél megtagadd,
Beolvadsz és te is csak egy szürke csavar leszel,
Talán önmagad maradsz, talán a süllyesztőben tűnsz majd el!
Kint vihar készül, sötét felhők tornyosulnak az elfásult világ felett
Ez a négy fal és ez a néhány hang az utolsó menedék lehet!
A mindennapok valósága hazáig kerget,
De a rácsok és a zárak nem védenek meg,
A szürkeség már rád ragadt és az otthonodba tör,
A nappali hiányérzet álmodban tovább gyötör!
Te sem tudod pontosan, hogy mit rontottál el,
Hiszen te is csak azt tetted amit mindenkinek kell!
Néha sikerül magad azzal vigasztalnod,
Hogy valójában senki sem boldog!
Még fiatal vagyok de már nem vagyok gyerek,
És hiszek még abban, hogy az életet élni is lehet!
Egyszer te is hittél, régen még égett benned tűz,
Ma a rutin és a megszokás ami napról-napra űz!
Kint vihar tombol, sötét felhők uralják a leigázott, halott kék eget,
Ez a négy fal és ez a néhány arc az utolsó menedék nekem!
Vagyunk így még páran , kik nem adtuk fel,
És maradunk ameddig tudunk, ameddig lehet!
kapcsolódó videók
keressük!
