Megszültek, de minek
Ha rád senki sem várt
Egyszerűen csak kolonc leszel
A tetves világ nyakán
Csak senki meg ne tudja, idáig jól fed az álca
Éles a tömeg nyelve, eltörik felettem a pálca
Borsónyi agyamba nem szorult értelem
Ne bántson engem ezért senki, ez jutott nekem
Őt is anya szülte sötét lyukból
Legújabb sors kegyeltje, csak egy a sokból
A tehetetlenség belülről feszít, sohasem tudja meg mi az, amit veszít
Kékülve az avar fogad, nedves mocsok felfog
Összedől minden támasz, a felelősség elfogy
A tehetetlenség – ösztön - belülről feszít – helyett
Sohasem tudja meg – isten - mi az, amit veszít - felett
Remegő ujjak böknek, a szembe könnyek nem szöknek
Nem számít csak a folytatás, ami szívverés kérdése
A tehetetlenség – anyai - belülről feszít – helyett
Sohasem tudja meg – hóhér - mi az, amit veszít - szerep
Hideg közönyből fakadó mozdulat, ennek nincsen párja
Mikor a köldökzsinórt a rozsdás sarló könnyedén átvágja
Latrina, kuka vagy zacskó, a választás nem a tied
A szenvedésed még csak most kezdődik az életed helyett
A tehetetlenség belülről feszít, sohasem tudja meg mi az, amit veszít