Éjszaka van, egy üres szobában
És én ülök egy széken egy asztalnál
És csak jönnek a képek, a színek, az arcok
A szavak, a hangok, a gondolatok.
Az asztalomon egy papírhalom
És az óralapon a percmutató
És egy elfelejtett találkozó
És a tegnapelőtt meg a holnapután.
Széthulló időben élek
Összetört képekre nézek
A hangom elfogy lassan a rádiójelek között
Szétfoszló plakátokra lépek.
Kezem között tudom, szétfolyik
Asztalra borulva ébredek
Álmos a nappal, hűvös az éjjel
Összemosódott szövegsorok.
Széthulló időben élek
Összetört képekre nézek
A hangom elfogy lassan a rádiójelek között
Életem romjaira lépek.
Széthulló napjaimnak perceit Te rakd össze
Összetört képeimnek darabjait Te illeszd össze
Elhalkult szavaimat Te hallgasd hát meg, Istenem
Széteső életemben Te légy a rend.
Te légy a rend!