Haragszik rám az én rózsám, ha felkel,
Hogy a gépem ilyen korán kerepel:
Ilyen korán kerepel, az ágyából veri fel,
Ropogtatós, csattogtatós gépfegyver.
A kis szürke viszi a háborúba,
Rejtőzve megy a tüzelő-állásba.
Vizet, olajat iszik, sok tölténnyel etetik,
El sem hallgat, míg az ellenség látszik.
Voltunk mi már gépfegyveres csatába,
Jött is oda a sok oláh csodára.
Fene furcsa masina, remekül szaporázza:
Percek alatt ezreket lő rakásra.
Tetszik is a hadnagy úrnak a század,
Hátra kiált, -Nyisd ki fiam a szádat!
Dalolunk, ahogy tudunk, ha kell, beleszakadunk:
Jó század a mi géppuskás századunk.