Voltak itt már férfiak, de régen máshol alszanak,
Mért tudtak ők kérni csak,
Ha adni kellett lekoptak.
Elmúlt minden rossz idő,
Mert neked nem kell másik nő,
De passzolsz hozzá, mint kulcs a zárba,
Na ennyit mára.
Refrén: Nem tudom, hogy mért,
De szívem a tiéd,
Egy vallomás legyen elég, Te + Én,
Ez a tét, erre van igény.
Nem tudom, hogy mért, de szívem a tiéd,
Egy vallomás legyen elég, Te + Én,
Ez a tét, jó ez az idény.
Egy szavad nekem épp elég,
Nem volt példa erre még,
Egy telefon, és ugranék, a világ tőled újra szép.
Ő van itt, mert ég a szív,
Oltsd el gyorsan, tettre hív,
Most vagy soha, szól a szív, téged szólít.
A Monaliza, neked csupa hiba,
Egy buta liba, rajta nem lesz vita.
A szomszéd lány még szóba jön talán,
Mert nála jobb a méretarány.
Mért pont te, azt nem tudom,
Ha rájöttem, majd megsúgom,
A szerelem ellen nincs gyógyszer,
Ha elkaptad bele betegszel.
Lassan úgy is megszokom,
Hogy győzni mindig ő szokott,
Így van jól, ha tetszik, ha nem, válassz engem.
Nem kell több, de nem is kevesebb,
Csak annyi kell, amennyi kell neked,
Egy szó, egy csók, egy pillantás,
Semmi cécó, és felhajtás.