Aki a pénzen ül, keseredik belül,
Míg félti a vagyonát.
Szíve lágyul, de a keze lendül.
Mosoly a száján sohase jut át.
Megmondták rég: az a derék, az a nemes,
Ki szívesen ad; az igenre sose rest.
Ezért gyanús az, aki sose nevet!
Mondd, mi kell még? Hiszen a világ szép!
Mi ez a keserű szigor benned?
Milyen az, aki ha követel, oda, hogy adjon, sohase jut el,
S ami kijárna minekünk, azért pitiznünk kell?
Csuda hamar kerüljük őt el!
Csak az a szív szabad, aki szelíd marad.
Ő boldog, amikor ad.
Aki morzsát lop a verebektől
Teli gyomorral, az igazi rab.
Megmondták rég: az a derék, az a nemes,
Ki szívesen ad; az igenre sose rest.
Ezért gyanús az, aki sose nevet!
Mondd, mi kell még? Hiszen a világ szép!
Mi ez a keserű szigor benned?
Látjuk, hogy
Megtanít a pénz hiánya rá, mi az erény.
Az, aki már szegényen élt, sose perel, csuda szerény.
De aki gazdag ember, azt hiszi: a Föld csak az övé!
De ha a szíve nem sötét, beletanul, mire kigyúl belül a fény.
Higgyük, hogy széppé lesz ez a világ!
Szerelem kell és több boldogság!