Ne zaklassatok most...
Nagy feladat vár énreám,
Mert mielőtt megpusztulok,
Születik néhány állatkám.
Várjatok, várjatok,
Egy kicsit még talán szenvedek,
De majd meglátjátok,
Hogy négy óra múlva kész leszek.
Rátok hagyok ezer utódot,
Mind ütődött-kopódott,
S ha most eljön ez a pillanat,
Búcsút vehetünk, mialatt:
Szenvedek a fájdalomtól,
Bokám önvéráramától,
De hagyjátok békén a lábamat,
Petéket rakok az ágy alatt.
Érzek már valamit...
Halk neszt tojócsövemből,
Ha itt vagytok, nem segít,
Itt folyok szét ezer sebből.
Kissé szétszórt leszek,
Mint gyermekeim a szobában,
S hogy ne egyék őket termeszek,
Tartsátok őket kordában...