Megpattannak ereim úgy, hogy még nem tettem velük semmit sem,
Mert ezt a borzalmas mély-mályva dolgot művelted velem, kedvesem,
Hiába sír kaszáspók-szemem, te csak vele vagy nedvesen,
Téged szeretlek, de úgy varázsoltál, hogy ne adjon választ senki sem.
Nem hittem a szememnek,
Hogy olyan vagy, mint egy eretnek,
Hazug nyál-vigyorod mögött
Utolsó darazsak nyüzsögnek
...És kérhettél volna akármit,
De már a békaszáj se számít...
Fogd és vidd az irhád,
Ha ugyan én nyúztalak meg!
Maró rosszullét a szívfájdalom, mert nem ül az állad a vállamon,
Békalencsét sem osztogatnak, csak szívfájdalmat a mocsáron,
Ha belesüppedek te nem leszel ott, csak később, egy moszatos koponya,
De el ne hidd azt, bárki mondja, hogy Petőfié...
Nem hittem a szememnek,
Hogy olyan vagy, mint egy eretnek,
Hazug nyál-vigyorod mögött
Utolsó darazsak nyüzsögnek
...És kérhettél volna akármit,
De már a békaszáj se számít...
Fogd és vidd az irhád,
Ha ugyan én nyúztalak meg!
Megpattannak ereim úgy, hogy még nem tettem velük semmit sem,
Mert ezt a borzalmas mély-mályva dolgot művelted velem, kedvesem,
Hiába sír kaszáspók-szemem, te csak vele vagy nedvesen,
Téged szeretlek, de úgy varázsoltál, hogy ne adjon választ senki sem.
Maró rosszullét a szívfájdalom, mert nem ül az állad a vállamon.