Hajnalban a lámpa fénye ébreszt fel téged,
Egy idegen hang, mint már annyiszor, munkára hív téged;
Nem tudod még, hogy merre és hová visz majd az út,
A jövődben csak egy biztos, és az a múlt.
Az autó robog veled,
az éjszaka csendjét szirénák törik meg,
Békésen alvó emberek most riadtan ébrednek;
A tűz vörösen lángol, fekete füstje a csillagos égig ér,
Már tudod, mi az, ami rád vár,
és hogy az élet mennyit, mennyit is ér.
Ref.:
A lépcsőházban botladozó emberek,
Kiknek álmaik az ágyakban rekedtek,
Segíts nekik, hiszen ezért vagy itt,
Add a kezed, itt a csoda nem segít!
Arcodon korom, könnyek mossák fáradt szemed,
A bevetésnek vége, a szerek is lassan mind hazatérnek;
Még állsz egy percet, nézed az otthont,
mit tűz emésztett el,
És egy, amit tudsz, hogy a tűzzel majd újra,
újra harcolni kell.