1. Versszak
Ahogy a napsugár az ablakomon átsüt némán csendesen,
Úgy villan fel egy kép, megint elkezdődött a reggelem.
Egy újabb napra ébredtem, ismét szürcsölöm a kávémat,
Rágyújtok a teraszon, nézem a kert végén a fákat.
Csendes még a környék, mintha egyedül álldogálnék,
De én ezt így szeretem, és ettől soha meg nem válnék.
Szeretem nézni azt, hogy éppen nem történik semmi,
Szeretem látni azt, mikor a szomszéd a járdát söpri.
Minden apró dolog, mi az átlagnak simán fel sem tűnik,
Az nekem egy apró élmény, ami hozzám kötődik.
A rohanó világban, nem árt néha egy kis nyugalom,
Nem árt egy kis pihi, valakinek ez idegen fogalom.
Itt nem találni stadiont, nincsenek égi érő házak,
De ha tisztulásra vágyom, csak szippantok egy párat.
Bár paparazzókat szégyenítő, mindentudás uralkodik,
De ki lehet bírni, legalább már ma hallom a holnapit.

Refrén
Csak egy völgy a semmi közepén, egy aprócska mélyedés,
Unalmasnak vélik, de én azt mondom ez tévedés.
Én szeretek itt élni, és mindig szeretni is fogok,
Ha elsodor az élet kis falumra, könnyes szemmel gondolok.

Nincs itt mozi, diszkó, pláza, nincs itt semmi extra,
Csak egyszerűen szeretem, de ha a kép még így se tiszta,
Akkor gyere velem, fogd a kezem, elhozlak és belátod,
Tévedsz, mikor egy egyszerű kis tanyának találod.

2. Versszak
Az épületeken túl, ahol a táj szépsége lakozik,
A nyugalom otthona vár minket, ami szintén ide tartozik,
A pincesor, a halastó, a kecske kő, a határ,
Szőlősorok sokasága, és a kis patak mi csordogál.
Sziklák által C alakot formáló kis gyöngyszemek,
Ide tiszta szívvel járnak vissza fiatalok és öregek.
Sok szép kedves emlék, ami mindörökké élni fog,
A romantika színpada volt és lesz, én fogadok.
A természet lágy ölén, halkan dúdolok egy dallamot,
Egy cetlivel a kezemben a fák felé ballagok.
Sok rejtett szépség, még több elfeledett emlék,
Pedig szemünk előtt minden miért örökké élnék.
Felnyílik a szem, a szívem magasan az égben, aztán
Letekintek kis falumra, hogy egy életen át, nézzem.

Refrén

3. Versszak
Akiről mindenki hallott, kinek műveit ismerik,
Irodalom órákon, tanulóktól életútját kérdezik.
Itt élt köztünk, de sokan mégis elfeledték, pedig,
Bajza József nevet visel sok intézmény és emlék.
Gyönyörű templomunk harangja hangját hallgatom,
Nagy gonddal építették, és én nagy becsben tartom.
Hálás vagyok azért, mert ide dobott az élet,
Nekem ez így tökéletes, és én már többet nem is kérek.
Nincs vész, nincs baj, távol áll a rossz,
Béke van, sem az isten, sem az ördög nem ostoroz.
Nem lőnek az utcákon, a por nem vértől ázik,
A mikulást sem lövik fejbe, amíg kéményt mászik.
Szökőár a kanyarban sem, tornádók még messzebb,
Sáskajárás tabu téma, attól az ég is rendesebb.
Szeretem ezt a helyet ahol élek, ahol alkotok,
Büszkén mondom, ha kérdezik: Szűcsi lakos vagyok.

Refrén

(Levezető)
Tehát itt élek én, Szűcsiben
Lehet jönni megnézni! Bárkinek�
Ahol az emberek köszönnek,
Vigyorognak rád. Nem vágnak orrba, ha hozzájuk szólsz,
Na sziasztok! Béke.