Naa......Jaa....HORUS - Én Mennék Előre.......DE NEM TUDOK...Jaa

Naaa Naaa Naaa

1. Versszak
Hibáimmal telt az égbolt megtöri a fényeket,
Egy mondat lángol a felhők között: Horus meg kell értened!
Sok minden mi okot ad, ahhoz hogy gyűlöljem az életet,
Ó istenem miért kínzol? De remélem, hogy élvezed.
Én csak mennék előre, szeretnék boldog lenni,
Egy társammal ki kezem fogja, de nem tudok feledni.
Elvesztettem barátokat, szerelmet, dédelgetett álmokat.
Amim volt megbecsültem, de nem kaptam csak átkokat.
Szüntelenül bántanak, ki tudja meddig tart még,
De nem szeretnék menni már, inkább itt maradnék.
Bármit tettem, bármit mondtam, nem tettem jót elrontottam,
A baj elől nem futottam, mindig a hátamat tartottam.
Szóltam soha ne feledd, én mindig ott voltam melletted,
És a kezed fogtam bármi gond volt, de mégis elfeledted.
Rossz emlékek szorítják szívem, gyomrom összerándul,
Könnyek ülnek szememben, hisz mindenki elárult.

Refrén
Én mennék előre, de hosszú az út,
A szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út,
De szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?

2. Versszak
Halálos bűnt követtem el mikor szeretni próbáltam,
Mikor tennem kellett valamit, nem a farkamat lóbáltam.
Csak szeretek szeretni, és szeretem, hogyha szeretnek,
De egyszer majd eltemetnek, és minden jót elfelednek.
Ha tényleg ennyit érek nektek, döfhettek is szíven,
Nem mondom, hogy ne tegyétek, inkább kérem szépen.
Ha rászolgáltam a büntetésre, nincsen már mit tenni,
Széttárom karom, az égre nézek, és próbálok nevetni.
Nem kellenek imák, keresztek, szükségtelen minden szép,
Pár ember a mélybe ledob, aztán mi sem történt, hátrébb lép.
Ennyi az élet, van kinek bőségesen, jut mindenből,
De a túlvilágon találkozunk, higgyétek el, majd eldől.
Húzzatok fel! Tapossatok el, mint egy férget,
Mit számítok én ugyan, mit jelent az élet?
Ne sírjatok mikor kőbe vájva, látjátok majd nevemet,
A föld alól már nem zavarok, ha lesz, ki eltemet.

Refrén
Én mennék előre, de hosszú az út,
Szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út,
De szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?

3. Versszak
A halálon merengek, közben egy pengeélen táncolok,
De várjatok, még ne fussatok, előtte mindenkit elátkozok,
Ki ártott nekem valaha, vagy nem fogta meg kezemet,
Addig nem tűnök, el, míg ezért nektek, kamatostul meg nem fizetek.
Úgy táncolsz majd, hidd csak el, mint a majmok a cirkuszban,
Mérhetetlen haragom testet ölt a szavakban.
Várom azt a napot mikor majd ti jöttök oda hozzám,
Látom előre mi lesz, tudom nagy szükségetek lesz rám.
Mikor a bánat marcangolja majd szilánkokra tört szívetek,
Rájöttök én voltam az kihez mindig is jöhettetek.
Ha már mindenki megalázott és a szemed fénye könnyben áll,
Gyere oda hozzám, nem mondok mást nekem, sem kellesz már.
Szar érzés lesz, tudom, de amit kaptam, visszaadom,
Boldog nap lesz az, mikor szívtelenül azt mondhatom.
Engedd el a kezemet, és soha ne nézz többet a szemembe,
Csak egy voltál a sok közül,de most mész bele a levesbe. Nélkülem!

2x Refrén
Én mennék előre, de hosszú az út,
Szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?
Én mennék előre, de hosszú az út,
De szívem gyászban van, túl mély a kút,
Szüntelenül zuhanok, megkapaszkodni meg nehéz,
Ki fogja meg kezemet,mond meg: Ki lesz oly merész?


Nah akiknek ez szólt azoknak azt üzenem: Kapjátok BE!!!