Refr.:
Nem tudjátok, hogy miért zenélünk!
Nem tudjátok, hogy mi zajlik bennünk!
Nem tudjátok, hogy miért mit teszünk!
Nem tudjátok, nem tudjátok neeeem! 2×

Ezek a dolgok, amik körbevesznek nem tudjátok mit jelentenek,
Hogy miért írunk, mikor mit beszélünk nektek!
Nem tudhatjátok mit gondolunk, mikor mit érzünk,
Nem látjátok mi van mögötte, miért zenélünk!

Hogy a zene tett olyanná, amilyenek ilyen lettünk,
Dallamokból táplálkozva gondolatokat szülünk.
Elmeséljük, leírjuk, hogy mi történik velünk,
De azt nem tudjátok, hogy épp akkor mi zajlott le bennünk.

Hogy mi vesz rá arra, hogy papír felett üljek,
Hogy leírjam a sorokat és elmondjam ezeket.
Az egésznek a háttere, ami fontos az a lényeg,
Szinfóniák, dallamok, dolgok birtokából élek.

A színpadon állva minden megváltozik körülöttünk,
Én és a társaim olyankor új világba kerülünk.
Mikrofon a kezünkbe, hangok szállnak messzire,
A zenével eggyé válunk. Óóóó mindörökre!

Refr.: 2×

Mikor dallamot hallok teljes átalakul bennem minden,
Gyorsabban gondolkodok, és egyszerre megváltozik minden.
De mindennek a miértje erre válasz nincs,
Ezt nem tudhatja senki, ez egy belső kincs.

Amit nem lehet kifosztani, ez örökre megmarad.
Ez onnan belülről a többi mögül fakad.
Emlékek vagy események, amit dallamokhoz köthetünk,
Gondolatoka, amit zenén belül is megérthetünk.

Mintha valaki fogná a kezem és irányítaná a soraimat,
Mintha csukott szemmel papírra vetném a gondolataimat,
Ő lenne és jól hallana végre ott ül felettem,
És hallgatom a zenét, minha ott állna mellettem.

De nem tudjátok mi ösztönöz arra, hogy zenéljünk,
Rejtett szavakat, gondolatokat, mondatokat festünk,
Vagy ha egy szírten állva felnézünk a magasba,
Lejátszódik bennünk mélyen gondolatba.

Refr.: 4×