Strófa

Mi vagyunk a buták, álljunk az okosok köré,
Hogy ne lássuk a valót, karót szúrunk szemünk közé.
Néha hiszek benned a tisztán látás távol álljon tőlem,
Mert én megszokom a rosszat, amíg a jó pihen a temetőben! (Áááh)
Nincs tovább, miért kell téged elviselni?
A bélyeget viselni kell, minden sebem fog viszketni!
A hibáim a sírba visznek, a hibáid a sírba visznek,
A sínre kötnek, a magam fajták semmiben nem hisznek,
Mert ha szeretek szállok, mert a szeretet záloga a boldog lété,
Ha nincsen tárt karokkal vár egy árok!
Vezetsz engem vak hősként, vezetsz mint egy vakot,
Mégis ha túl magas a fal, neked kell tartanom a bakot,
Nekem nem adtál semmit, miért éljek veled még egy napot?
Megint elmész, de én maradok, te meg többet vissza nem jösz,
Mikor integettem nem láttál, stabilan állok, mégis ellöksz!
Köszöntem, nem hallottad, tudom ez is az én hibám,
Tudom, az a valóság, de régebben azt hittem, csak délibáb!
Most már nem hiszek benned, most már nem hiszek benne!
Most már nem vagyok jó nektek, nekik, neked, és magamnak sem felelek meg!
Miattatok változok napról-napra több bennem a gyűlölet,
Nagyobb az ártatlanok büntetése...Halk az Ördög tüntetése,
az Isten küldetése, hogy nézze hogyan dőlünk bele a késbe!
Csak egy éj, csak egy nap, mit kérek tőled utoljára!
Ha megadod jó, ha nem, ugyanúgy végzek magammal!
Ha megadod jó, ha nem, ugyanúgy végzek magammal!

Refr.

Csak még egy nap, még egy éj, még egy éj, még egy nap,
De snassz a fény!A magamfajta agy semmit se kap,
Te már nem vársz, én várnék, nem szállnék tovább,
csak még súgnék egy szót, de már nem várok csodát. (2x)

Strófa

Szád lett szemed,
ne szánd meg feled.
Elszánt légy, mindenek felett, az egek alatt el ne feledd,
Ki tartott meg, kinek adtad sorsod jászolát, ami olyan, mint egy gyerek, aki még csak először lát mászókát, de már jár!
ha jár,fut könnyen átlépked másokon , kik járni tanították, nézik, hogy fordul el száz fokon,
Már a vászon is átszakadt, mindenki rászokott a rosszra!
Egy betűt sem olvastál, mikor a könyvet végiglapoztad!
De remélek, pedig nem élek, csak vagyok.
Sokan mondják, hogy ez nem élet,egy furcsa szemlélet, mit hagyok.
Nem értitek meg elmémet, pedig ti vagytok a vakok!
De fáradok, a nap alatt tán szénné száradok, mert nem véditek váratok, de támadjátok váramat!
Nem számít egy áramlat, nem számít hogy mi változik, nem számítok neked, nem számít az, ki nekem tartozik!
Világ, te sem számítasz, de bájitallal kábítasz, mert rájöttél, hogy áruló vagyok a zsoldosok között.
Mert érezte páncélod kardom, mi neki ütközött,
Egyikőnk közül valakinek veszíteni kell!
Ha én lennék az, kérlek a sírom ne feszítsd fel!

Refr.

Csak még egy nap, még egy éj, még egy éj, még egy nap,
De snassz a fény! A magamfajta agy semmit se kap,
Te már nem vársz, én várnék, nem szállnék tovább,
csak még súgnék egy szót, de már nem várok csodát. (4x)