A fenyőfa
Új Bojtorján Zenekar
Ott nevelkedett, ahol senkise járt
Dús tűlevél nőtt karcsú ágain
S néha elcsodálkozott az álmain
Hogy egy napon, ha itt van már a tél
Eljönnek érte, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát
Évről évre újabb ágacskát nevelt
És egyre mélyebb zöld színt remekelt
Az ég felé nyújtotta karjait
S az élet követte álmait
Mert egy napon megérkezett a tél
Eljöttek érte, s ő útrakélt
Egy kisgyerek elbámulva nézett fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát
Egy fényes házban talpára állt
Ágai hordtak sok csillogó csodát
Pár héttel később elszállott a fény
S félredobva újra álmodik szegény
Hogy egy napon, ha újra itt a tél
Eljönnek ismét, s ő útrakél
Egy kisgyerek álmélkodva néz fel reá
Beszívva mélyen csodás illatát