múlik az idő, évszázadok, évezredek
történetünk kerek, a film előttünk lepereg
a kockák sorakoznak egymás után sorba
fejlődésünk végtelen ebben a modern korba
hiába nem látok körül, mégis tudom lelkem minek örül
mellettem a bástya, mi támaszt adhat
hétköznapjaimban, puszta szeretetre vágyok
mikor gondolataiban járok, csak egy kis megnyugvásra várok
minden percben, minden órában,
mikor választhatok szabadon, és mondhatom hogy: 'jól jártam'?
mikor mondhatom hogy jól jártam, és nem meredten nézek
nem könnybe lábadt szemmel, felhasított sebbel vérzek,
de képzeld én is létezek, ha nem vetted volna észre
minden rajtad áll, vagy bukik, maradsz-e vagy mész-e
előre egyet lépsz-e, hiszen egy karnyújtás az élet
előtted a világ /jah/ egy karnyújtás az élet...

sokszor fél az ember, így tenni semmit nem mer..
hiába szeretne már lépni, hiába nem szeretne félni..
hiába tenne pár lépést, hiába végezne újabb légzést..
reszkethet és félhet, pedig csak egy karnyújtás az élet..

életed kicsit zűrös, mégis én lennék a bűnös
a levegő is hűvös köztünk, mégis akadályba ütköztünk
a sok teher le fáraszt, várom kérdésemre a választ
testéből illatokat áraszt, hiába ad lelkemnek támaszt
életünk csak játék.. nem lényeg már a szándék
csak ülök a peron szélén, hiába is szállnék
hiába is várnék, a vonat gyorsan siklik,
éretlen a gyümölcs, savanyú, nem ízlik, mégis felfalják a grízlik
szíved már nem hízik, lakatlan egy katlan,
hiába harcolnék én szakadatlan, ha a kapu régen zárva..
új holnapra várva.. az álmaimban túrkálok,
árnyak között bújkálok, de nem találom a létem..
tömegben is féltem, fájó rettegésben éltem
pár jó szó az amit kértem, én értetek éltem..
gyorsan telnek az évek de az idő múlása számomra hosszú,
nem lessz ellenetek bosszú..

sokszor fél az ember, így tenni semmit nem mer..
hiába szeretne már lépni, hiába nem szeretne félni..
hiába tenne pár lépést, hiába végezne újabb légzést..
reszkethet és félhet, pedig csak egy karnyújtás az élet..

egy karnyújtás az élet, egy deformálódott világtól
tegyél egy lépést, szabadulj meg minden hibádtól
tegyél mindent félre, a családon, és a barátokon kívül
hidd el előbb utóbb minden meg szépül..
minden meg szépül, egyszer minden másképp fest
egyszer minden meg változik, és nem intik be a lest
átformálódik az életed, átformálódik a jelened
másképp rajzolódik a vászonon a jelenet
elszállnak az évek, álombeli habjaink
rossz útra terelnek, hiába prédikálnak papjaink
magasba kalapjaink, kifordítottak a lapjaink
meg vannak számolva /jah/ hátralévő napjaink
a tükörbe tekintve, erősen nézd ki kacsint vissza
múltunk fájdalmai levét saját testünk az mi issza
a tükörbe tekintve egy vacak gyerek kacsint vissza..
múltam fájdalmai levét egyedül én vagyok ki issza..

sokszor fél az ember, így tenni semmit nem mer..
hiába szeretne már lépni, hiába nem szeretne félni..
hiába tenne pár lépést, hiába végezne újabb légzést..
reszkethet és félhet, pedig csak egy karnyújtás az élet..