Színpadon állok, és nézem az arcokat
Hang áztatja a kiszáradt torkomat.
Valami elkábít, és elveszítem önmagam.
Csatatérré válik bennem a gondolat.
Mi ez az érzés, ami magával repít
Örökké mélyen bennem él.
Ez az érzés, ami mindig felhevít,
És minden bajon átsegít.
Széttépett ingek és bőrnadrágos kócbabák.
Izzik a lelkük, figyelik a dal szavát.
Valami ömlik a fényből, a hangfalakról zúg le rám.
Ez, ami felvidít, és nyugodt lesz az éjszakám.
Mi ez az érzés, ami magával repít
Örökké mélyen bennem él.
Ez az érzés, ami mindig felhevít,
És minden bajon átsegít.
Mi ez az érzés, ami magával repít
Örökké mélyen bennem él.
Ez az érzés, ami mindig felhevít,
És minden bajon átsegít.
Mi ez az érzés, ami magával repít
Örökké mélyen bennem él.
Ez az érzés, ami mindig felhevít,
És minden bajon átsegít.