Téli csend szállt a Földre,
Havas fák, mind erdő őre.
De mi védtelenek vagyunk, ballgunk,
Mint decemberi farkasok.
Éhesen, álmatlanul,
Szomjasan, ártatlanul
Keressük a menedéket, hallgatunk,
Mint decemberi farkasok.
Odvas fák közt otthonunk,
Ázunk, fázunk, fordulunk
Amerre a szél vezet, mégis maradunk
Mint decemberi fakasok.
Magányosan élünk rég,
Elvesztjük, ami vérünké.
Útvesztőként nézünk, ti így hagytok,
Mint decemberi farkasok.
Itt állunk és várjuk,
Hogy valaki őrízze az álmunk.
Megváltás nélkül élünk,
Ez életünk és végzetünk.