Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.
Meglesni a fákat az erdőben,
Szagolni a szellőt a felhőkben,
Minden fogadalmad,
Tenyerembe írtad,
Mikor angyalod voltam.
Feküdtél a fűben,
Hogy Lássalak az égben,
Esti végtelenségben.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Újra megígézed a holnapot,
Választasz nekem majd egy csillagot,
Elenged a Földön,
Minden nehéz bűnöm,
Végre feloldozod.
Elröpít a szélben,
Földön túli létben,
Megtalálhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Csendes esti létben egy hajnalon,
Puha takar majd a vállamon,
Kandalló tüzében, szemeid mesélnek,
Újra áltváltozom.
Születik egy élet,
Mennyi új ígéret,
Mégsem távozhatom.
Mikor nőhet ki végre a szárnyam,
Amíg ő itt a Földön járhat,
Mikor símogat végre a vágyad,
Mikor szólít hozzám a varázslat,
Ha csendben eljő a sóhaj elszáll.
Legyen végre megnyugvás.
Angyalnak, madárnak,
Szabadság a szárnya,
Nekem a Te lelked,
Dallama a szárnyam,
Messze elvinne ő.
Minden igaz álmot,
Mindig meg is áldom,
Hogyha csendben eljő.