Így lettem
Juniker
Eljött az én időm,felkeltem a halálból,
okultam az évekből az életnek szavából.
A jővőm,a múltam,hogyha mellé nyúltam,
lecsapott az ostor bárhova is bújtam.
Megváltoztak életek,megszüntek a mértékek,
átalakult formák,átalakult értékek,
Könnyen barátkoztam,hát a magány lett a társam,
gyakran mesélt nekem,hogy a jővőm tisztán lássam.
Elmondta az életet,elmondta a létemet,
rajzolt nekem képeket,azt súgta,hogy félhetek!
Nem volt boldog gyermekkor az nekem csak látomás,
hogy segítsek a szüleimnek a munka volt az állomás.
Reggeltől estig,estétől reggelig,nem láttam a kiutat,
tudtam senki nem segít!Könnyező szempár sok átszenvedett éjjelen,
azt mondta a félelem: Gyere ide élj velem!
Ref:
Hogy mi az amit hallgatsz talán csak egy vallomás,egy érzéki játék,
egy érzéki állomás,egy valóságos történet neked csak egy látomás,
nem tudod mit gondolok,az érzés neked látomás!
Indulnom kell,ha szólít a messzeség,
nem kell a könnycsepp nem vagyok én veszteség!
Még egy percig maradnék ha a mosolyt vissza csennéd,ölelj kérlek úgy,mintha utoljára tennéd!
Így láthatsz engem,így lettem én Juniker,
aki állandóan vívodik,de reménykedve bukik el!
Én sem vagyok tökéletes,én sem vagyok szent,
megbántottam sok embert,a bűnőm regiment..
Ami volt már végetért,nincsen többé folytatás,
de lehet ez is hazugság,ez is csak egy szóhatás!
Volt,hogy nagyon kűzdőttem,vagy egy kicsit trükköztem,
de szembejött az élet és vele frontálisat ütköztem!
Sok nehéz körülmény formálta a lelkemet,megtanultam mit szabad,
mi az amit nem lehet!
2003 nekem nagyon gyászos évem,elvesztettem ekkor szeretett testvérem,csak bámulom az éjszakát egy rózsával a kezemben,
az arcom hófehér,de te ragyogsz a szememben,gyötörnek az álmok,
gyötörnek a rémképek,de velem lesz a Hold a csillagok az én képem.
Elengedem kezed,bár még megsem fogtam,nem akarok teher lenni a magányt is megszoktam,
Isten nem ver bottal,csak egy átkos csókkal,átölel a halál,majd felköszönt egy bokkal,
Remegek,fázom,széttép a fájdalom,üvöltök,sírok,legbelül lázadok,
ilyenné tett engem ez a szemét élet,elsorvadt a lelkem az álmom semmivé lett!
Ref:
Hogy mi az amit hallgatsz talán csak egy vallomás,egy érzéki játék,
egy érzéki állomás,egy valóságos történet neked csak egy látomás,
nem tudod mit gondolok,az érzés neked látomás!
Indulnom kell,ha szólít a messzeség,
nem kell a könnycsepp nem vagyok én veszteség!
Még egy percig maradnék ha a mosolyt vissza csennéd,ölelj kérlek úgy,mintha utoljára tennéd!
okultam az évekből az életnek szavából.
A jővőm,a múltam,hogyha mellé nyúltam,
lecsapott az ostor bárhova is bújtam.
Megváltoztak életek,megszüntek a mértékek,
átalakult formák,átalakult értékek,
Könnyen barátkoztam,hát a magány lett a társam,
gyakran mesélt nekem,hogy a jővőm tisztán lássam.
Elmondta az életet,elmondta a létemet,
rajzolt nekem képeket,azt súgta,hogy félhetek!
Nem volt boldog gyermekkor az nekem csak látomás,
hogy segítsek a szüleimnek a munka volt az állomás.
Reggeltől estig,estétől reggelig,nem láttam a kiutat,
tudtam senki nem segít!Könnyező szempár sok átszenvedett éjjelen,
azt mondta a félelem: Gyere ide élj velem!
Ref:
Hogy mi az amit hallgatsz talán csak egy vallomás,egy érzéki játék,
egy érzéki állomás,egy valóságos történet neked csak egy látomás,
nem tudod mit gondolok,az érzés neked látomás!
Indulnom kell,ha szólít a messzeség,
nem kell a könnycsepp nem vagyok én veszteség!
Még egy percig maradnék ha a mosolyt vissza csennéd,ölelj kérlek úgy,mintha utoljára tennéd!
Így láthatsz engem,így lettem én Juniker,
aki állandóan vívodik,de reménykedve bukik el!
Én sem vagyok tökéletes,én sem vagyok szent,
megbántottam sok embert,a bűnőm regiment..
Ami volt már végetért,nincsen többé folytatás,
de lehet ez is hazugság,ez is csak egy szóhatás!
Volt,hogy nagyon kűzdőttem,vagy egy kicsit trükköztem,
de szembejött az élet és vele frontálisat ütköztem!
Sok nehéz körülmény formálta a lelkemet,megtanultam mit szabad,
mi az amit nem lehet!
2003 nekem nagyon gyászos évem,elvesztettem ekkor szeretett testvérem,csak bámulom az éjszakát egy rózsával a kezemben,
az arcom hófehér,de te ragyogsz a szememben,gyötörnek az álmok,
gyötörnek a rémképek,de velem lesz a Hold a csillagok az én képem.
Elengedem kezed,bár még megsem fogtam,nem akarok teher lenni a magányt is megszoktam,
Isten nem ver bottal,csak egy átkos csókkal,átölel a halál,majd felköszönt egy bokkal,
Remegek,fázom,széttép a fájdalom,üvöltök,sírok,legbelül lázadok,
ilyenné tett engem ez a szemét élet,elsorvadt a lelkem az álmom semmivé lett!
Ref:
Hogy mi az amit hallgatsz talán csak egy vallomás,egy érzéki játék,
egy érzéki állomás,egy valóságos történet neked csak egy látomás,
nem tudod mit gondolok,az érzés neked látomás!
Indulnom kell,ha szólít a messzeség,
nem kell a könnycsepp nem vagyok én veszteség!
Még egy percig maradnék ha a mosolyt vissza csennéd,ölelj kérlek úgy,mintha utoljára tennéd!
kapcsolódó videók
