Kincset találni nehéz, de a keresés öröme kárpótol
azért a sok kínért, amit közben kapunk.
Marunk, karmolunk, harapunk,
mint mikor egy gyermek fejezi ki szeretetét.
Könnyeink gyűjtőcsatornáit folyamatos ingerek érik,
felsikoltva a múlt összes gyötrelméért.
Add, vagy ne add magad ki?
Nyitott szív, a sebészek örülnének,
amúgy csak a bajt hozza.
Alkalmi köptetővé alakul,
amibe akárki belehányhat.
Néztem magamba: változz meg ember!
Árral szemben úszol, egyedül.
Magamnak hazudnék, ha megtenném,
inkább fojtson meg az életnek vize!
Nem lehet, hogy arra vágyjam,
sort alkossak a többiekkel!
Nem hiszem, hogy erre születtem,
nekem más kell!