Nézd, a párkányra hulló levél
Megsebzett tájról mesél
Szélviharok támadnak ránk
S a napfény is égető láng
S ha társakért indulnak el
Az útjelző épp nem felel

Vagy percenként fordul
S a porhintő szél
A szemünkbe süvít
Hogy látni is félj
A sodródás merre tart
Meddig ér

Jó lenne elhinni,
Nem bánt az új nap
Hogy elhamvadt erdőkből élednek újak
Bár ahogy a szép holnap
A mosolyok úgy fogynak
Lehet, hogy nem késő még

Nézd az út mentén éhező fát
Úgy döntött nem küzd tovább
S a jóslatokban felizzó föld
Már a jövőnkbe is félelmet tölt
Most itt vagy és melletted én
S ez nem több mint egy gyertyányi fény

Ha elhagyott utcában
Csak árnyékot látsz
Egy kéz amit a káoszban
Már nem találsz
És körben a távolság
Nő tovább

Jó lenne elhinni,
Nem bánt az új nap
Hogy elhamvadt erdőkből élednek újak
Bár ahogy a szép holnap
A mosolyok úgy fogynak
Lehet, hogy nem késő még


Jó lenne elhinni,
Nem bánt az új nap
Hogy elhamvadt erdőkből élednek újak
Bár ahogy a szép holnap
A mosolyok úgy fogynak
Lehet, hogy nem késő még

Jó lenne elhinni,
Nem bánt az új nap
Hogy elhamvadt erdőből élednek újak
Bár ahogy a szép holnap
A mosolyok úgy fogynak
Hiszem, hogy nem késő még

Nem késő még

A párkányra hulló levél
Megsebzett tájról mesél