Eseménytelen léte, szomorú valóság,
Izzás nélküli magma csendje vár.
A bánat tengerében vezérek tűnnek el,
Kevés kiválasztott ünnepel.
Földanya! Ismered a titkot rég.
Mostoha sorsunk a maghoz tér.
Csillag a mélyben vár. Örökös éjben jár.
Nem jut a mennybe, lenyugszik csendben már.
Tudja hogy nem kel fel, sorsa intő jel.
Vágyott a fénybe, lehullt a mélybe.
Az égen nincsen hely!!!
Beteljesült a szándék, elveszett minden út,
Reám talált az árnyék, s a mélybe húz.
Mégis remegve vonz a kék ég, a nap üde csarnoka,
A lehetőségek labirintusa.
De megbocsát, elfogad az örvény még,
Mert egyesült szívünk a magban rég.
Csillag a mélyben vár. Örökös éjben jár.
Nem jut a mennybe, lenyugszik csendben már.
Tudja hogy nem kel fel, sorsa intő jel.
Vágyott a fénybe, lehullt a mélybe.
Az égen nincsen hely!!!
De megbocsát.
Csillag a mélyben vár.