Várni kell egy életen át
évről évre mindig mást,
hinni kell, hogy évek után
a jó szerencse vár
és minden gond elszáll,
mert eljön majd hozzánk
egy boldog téli éjszakán,
ha cseng a cifra szán
az álmok udvarán.
Naív, ártatlan kislány volt Ildikó,
érintetlen gyermeklelke mint a hó.
Csodát várt szegény, mert mindig így dalolt:
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!"
Ref.: Van zsákodban minden jó, Télapó, Télapó!
Teli zacskó mogyoró, Télapó, Télapó!
Minden kislány várva vár, Télapó, Télapó!
Kéjes éjek hangja száll, Télapó, Télapó!
Jojojóó!
Sötét vágyakkal harcoltál Ildikó,
törvény nélkül, mint egy balga lázadó.
Csodás délibáb volt minden árva szó:
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!"
Ref.
Milyen kínok közt ébredtél Ildikó?
Hol sír tested, mint egy süllyedő hajó?
Kitől vársz csodát, hogy mindig így dalolsz:
"Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves télapó!"