A csau és a bulldog közt, tudjuk ezt jól
A gyűlölség több, mint egy életre szól
Soha kivétel nincs e szabály alól!
És ha összefut e kettő bárhol egy nap
Ott a szetterek szeppenten lapítnak csak
És ha harc indul, hökkenten vakkantanak
Így, hogy:

Vakk, vakk, vakk, vakk
Vakk, vakk, vakk, vakk

A hangjuk a sétányon vad lármát csap
Nos, nemrég még harc nélkül telt el egy hét
Közben egymást csak távolról méregették
A bulldog egy pár napig meg sem jelent
Sokan úgy tudták, újabban rossz kedve van
Titkon naphosszat kocsmázik Wellingtonban
Ám egy szép napon mindkettő ott termett lent
Szinte felsírt a parkban a vészjósló csend!
Még úgy állnak ott, mint két merev szobor
Ám szájuk már habzik, a vérük forr

Majd rákezdik:
Vakk, vakk, vakk, vakk,
Vakk, vakk, vakk, vakk
A torkára hangfogót egyik se rak

Rákezdik:
Vakk, vakk, vakk, vakk,
Vakk, vakk, vakk, vakk.
A torkára hangfogót egyik se rak

Ám a Csau, mint ezt jól tudjuk, kínai faj
Így számára forró az angol talaj
Mind kinézik őket a jobb ebkörök
Kit óvatos gazdája már megkötött
Felmordul orvul az ajtó mögött
Buzdít ugatva, hangja nem csitul
Izgat makogva kínaiul

Ebből tudhatni, ma vér folyik itt
Mert ezt nem tűrheti tovább egy brit!

Él sok ebfajta bárki földjén
Van skót kutya, ír is meg dán
Van dalmát, és orosz, meg örmény
De legtöbb a kínai tán
Akad lengyel és magyar, meg talján
Sok a német, a gall, a spanyol

Áll mind ugrásra készen a talpán
Ám a bulldog most ekképp csahol:

Nevem Tom, nemcsak jártatom a szám
Ki belém köt, az meglakol!

A skótjuhász falka bőrdudán kezd egy harci dalra
Buzdul boxer, izgul foxi, a szettert vissza kell fogni
Vinnyog a pincsi a gazdi mögött,
a rattler közben dünnyögve nyög

Majd kórusban vakkantanak:
Vakk, vakk, vakk, vakk,
Vakk, vakk, vakk, vakk,
A torkára hangfogót egyik se rak!

Hu-hu! Vau-vau!
Hu-hu! Vau-vau!
A torkára hangfogót egyik se rak!

Nagy hős ott már annyi volt, mint fán a hernyó
A forgalom leállt, még lenn is a metró
A távközlő hálózat rég megszakadt
Erre kijött a tűzoltó rohamcsapat
Ám egyszercsak csend lesz, a harci kedv lanyhul
Mert kilép a házból...

...a Nagy Hirig Kandúr!

A két szeme fellobbant, fehéren izzott
Az ásító álkapcsán félelmes izmok
Ha széttekint unottan, szenvtelenül
Már ebzárlat lesz ott egy percen belül
Egy ásítás kell, egy elnyújtott
A csau elkotródik, kullog a bulldog
Ő nyújtózik, mind aki elcsucsukál
Szétfut az ebhad, mint a juhnyáj!

A bulldog, ha később visszaoson
Már csend ül az utcán, a házsorokon

A Nagy Hirig macskának hódolat jár!

Karminca cicák és minden eb
Nagyhangú bulldog és hős kandúr
A testünk egyszer porba hull!



Ben Mickering és Mindlevery

Ben Mickering
És Mindlevery
Minket egy párnak tarthatsz, mint két kaptafát
Mint két kócos bohócot, tükörkép ikerpárt,
Fejtetőn összenőtt akrobatát

A nagyvilág minket félve tisztel
És tőlünk reszket a liget, a part
Sokan csavargó csövesnek néznek x-szer
És nem sokat téved, ki annak is tart

Ismer minket a korzó, a part menti sétány
A villanegyed, a dombvidék
Egy kis tekintély mindezért megillet méltán,
De szinte már sok ez a népszerűség!
Ha egy házacska ablaka tárva áll,
Ott a porcelán röpköd, a váza száll
Ha a tetthely egy zsindelyes háztető
Holnap áztatja ágyad a langy eső

Ha a szárítókötélen libeg egy ing,
Este húzd ki a latyakból, mosd ki megint
Ha egy lányka gyöngysora szétszakad,
Szemezi sírva a szék alatt
Már az anyja így kiált:
Itt a mocskos macska járkált!

Tán a Ben Mickering?
Vagy Mindlevery?

De nem dühöng soká, mert neki az árt!

Ben Mickering és Mindlevery,
Mi traccsolunk, trécselünk órákon át
Gyakran betörünk oda, hol csörögve pörögnek,
Húzd ki, nyomd be, automatát
A törzshelyünk minden kis üreg meg rés,
A rendszeres munkánk a semmittevés
Mégis jó fickók vagyunk, a rendőr se bánt
Néha vonzalmat érzünk néhány iránt

Ül a család az asztalnál, ha itt a dél,
Akkor rendszerint nem épp a fogyás a cél,
Készül argentin marhasült, zöldséges tál,
Ám a szakácsnő sápadtan bebotorkál
Akkor előbb egy reszketeg sorry-t rebeg,
Aztán közli, hogy enni csak holnap lehet,
Mert a marhacomb lábra kelt, elsántikált,
Már az asszony így kiált: itt a mocskos macska járkál
Tán a Ben Mickering
Vagy Mindlevery
De nem dühöng soká, mert neki az árt!

Ben Mickering és Mindlevery,
Mi jól tudunk együttműködni ketten
Ez nem csupán ritka nagy szerencse ám
Az bravúr, hogy nem értek még soha tetten,
Mert úgy söprünk el, mint a vad hurrikán,
Senki nem meri letenni ott az esküt
Ez Ben Mickering vagy Mindlevery
Vagy mind a két kísértetmacska együtt!
Ha ez vagy az csörögve csörömpöl bent,
Vagy puffanva huppan vagy perdülve peng,
Ha egy megszédült lexikon azt mondja: bnybnybny,
Vagy egy vázából tör elő hasonló hang,
Már az asszony így kiált: itt ez vagy az járt
Tán a Ben Mickering, Vagy Mindlevery?
Aztán nem dühöng soká, mert neki az árt!



Csendbelenn szólója

Hogy lásd a macskák életét,
Úgy véljük, ennyi épp elég,
Több szóra szükség nem lehet,
Hogy lásd, a macskák jellemek

A mély tanulság rád ragad,
Hogy nézz miránk és lásd magad,
Így érzed már, hogy csúf dolog,
Ha szép nevünket gúnyolod,
De ím tanulj meg még egyet,
Hogy minket hogy s mint szólíts meg
Vésd észbe mélyen, érezd hát,
A macskák macskák s nem kutyák

A szabályt tudja minden macska jól
Vagy szólítsd meg, vagy õ se szól
Ezt jómagam úgy érteném,
Ha szólíthatsz, majd szólok én,
De köztünk álljon ám tovább
A három lépés távolság
Hajts főt, mert így lesz látható,
E név az ajkadon szent szó

De társad ő csak úgy lehet,
Ha majd bizalmát elnyered,
S a hû barátság zálogát,
Sok tejszínt nyújts egy tálon át,
E célra jó még pontyszelet,
És nyúlgerinc is módfelett
Vagy angol módra marhasteak
Csak bő legyen a választék,
Ily módon ahhoz eljutnál,
Hogy néven szólítsd meg

És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát

És jár is ennyi hódolat,
A mi nagy méltóságunknak
Vésd észbe ezt az óhaját,
És macskád máris jó barát!


Éjfél

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra éled a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán e kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár

Ha elkullog az éjjel

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jaj, a hajnal pirkad már...



Elvisz Trén

Elvisz Trén, Ô váltóőr és gyorsvonat főrendész.
Izgul minden kalauz, van már 19:20, fent a hét nagy postazsák:
"Hol van Elvisz, Elvisz hol van ?
Talán kint az egyik boltban.
Megint késünk majd egy fél órát !"

"Fut a bakter két irányba, fut a főnök három lánya,
ez a trapp-trapp csap nagy zajt.
Hol van Elvisz, no még ilyet, baj lesz ebből, ha nem siet,
még a posta is késik maaajd...

Tizenkilenc huszonhét, ennyit késni elég szép !"
"Minden utas szinte őrjöng már !"

"Akkor bújok ki alul, közlöm velük hanyagul:
Egy kis dolgom volt a pottyásznááál..."

Senki nem packázhat Elvisszel, hogyha látod, befogod a szád.
És a postából semmi nem vész el, ha a macska adja át!

"Ez a kuckó várja Önt, az ágya az ott fönt,
kint az ajtón a becses neve áll.
Ugye, jó kis fülkét adtam, puha pihe itt a paplan
és a padlóra egy porszem se száll.
Van itt nagy és pici lámpa, ezt Ön tetszés szerint váltja,
ha egy gombot megnyom befütyül a szél.
Ez a kecses kicsi kagyló reggel cicamosdásra jó,
itt meg fűthet, ha már belepte a dér.
Ha a pincér kopog este, kérdi Öntől szinte esdve:
"Reggel milyen teát óhajt ?"
"Jó erőset és sokat !"
Ezt ellenőrzöm csupán, nehogy elfeledje bután,
így nem csinálhat soha semmi bajt..."

Este vígan búj az ágyba mind, lám mit tesz a gondos kéz!
Már alhat a jó utas békésen, nem zaklatja hajh még egy kisegér sem,
ha a macska áll minden éjjel őrt és mindenütt széjjelnéz.
Elvisz Trén, Ô váltóőr és gyorsvonat főrendész...
Elvisz Trén, Ô váltóőr és gyorsvonat főrendész...

"Éjjel éber vagyok ám, és ha kitikkad a szám,
akkor kortyolok a teámból egy jót.
Néha egy kis whiskey-t is, ettől leszek üde, friss,
bolha Énelőllem akkor meg nem lóg.
Néha beszáll pár bogár, még a vonat álldogál,
legyet lyukasztani vállalkozom Én.
Így a hosszú utakon teljes lesz a nyugalom,
Én ezt biztosítom éjnek idején.
Viszont láttak talán páran kint a rendőrőrszobában,
mikor nyújtottam a jelentésem át!
Majd a végállomásnál, ahol mindenki kiszáll,
mindig ott voltam, hol megbotlott egy láb..."

Hozzád simul a farkam, a macskák nyelvén ez annyit tesz, hogy "Viszlát!",
biztos láthatod többször is Elvisz Trént, a gyorsvonat macskáját!



Gimb-Gömb macska

A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Pallaold
A selymes, cirmos szőre szép,
A tigriscsík közt némi folt
A lépcsőn csendben üldögél,
A lábtörlőn lel kényelmet
És ül és ül és folyton ül,
És ettől persze gimb-gömb lett.
És persze ettől gimb-gömb lett...

Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még,
Ámha hortyogva mélyen alszik már a család,
Akkor talpraszökve munkára fogja magát
Nincs oly szakszerű egér, melyet bajba nem sodor
Mert oly bőszítően hat rám a csúnya, rossz modor
Ha egyet elrejt a gyékény, a rongyszőnyeg,
Azt szőni-fonni, cimbalmozni oktatom főleg

A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Pallaold
A függöny bojtját bontja szét,
És köt rá egy-két szép csomót
A párkány-párnán nézdegél,
Vagy puffon, mely már szétvedlett
És ül és ül és folyton ül,
Persze ettől gimb-gömb lett.
És persze ettől gimb-gömb lett...

Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még
Õ úgy véli, lomha banda
Mind a csótány
Némi testgyakorlat
Rájuk férne éjjel is tán!
Lesz itt rend, annyi szent, hogyha nyávog egy jót
A cserkész, a sípnak sem fogad így szót
Mindnek életcélja lesz, derék jótettre kész
Nem is banda már, csak megfáradt popzenész
Hát ma Gimb-Gömbnek tapsolj és zengjen hurrá
Hogyha majd nem lesz mért élned, csődbe jut a ház, hurrá, hurrá, hurrá!
Oly rendes, bocsánat, macskacsaj!

Köszönöm, kedveseim!



Grizabella

Itt él egy macska, oly hallgatag, oly félénk,
Mert az ablakok fénye rá csak gúnyos fintort vág
Pár ázott homokszem a tépett, elnyűtt bundáján
Görbült tű a szeme sarka, szépet csak a múltban lát
A város peremén éldegélt, hol szél is felsír a szegényekért
A senki földje ez, zord árny lakta zug
Csupa fényen át vitte erre az út,

És a postás csak néz, csendben révedez
Ki hitte volna még, hogy máris vége lesz
Hogy így kihunyhat egyszer fény és láng
Hogy ez Grizabella, a bűbáj cicánk
Grizabella, a bűbáj cicánk!

Grizabella, a bűbáj cicánk
Így hamvad el tűz és láng
Ez volt Grizabella, a bűbáj cicánk!



Karminca dal

Vaknak születsz e, mondd?
Vaksi sötétben látsz?
Királyt bámulni mersz, tetszik neked a trón.

Tudsz e harapni jól, úgy, hogy ebesdit játssz?
Peckes délcegen jársz
Éjjel csatangolón?

Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód

Hogyha fejjel zuhansz, mindig tappancsra érsz,
Gyötör félsz, amíg élsz, hogyha villog az éj.
Nyom se kell, sem egy jel, hogy te hazatalálj,
Tudod, hogy kapaszkodj, hogy a Tejútra érj .

Mit a Karminca tud és Karminca bír,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond

Raksz e seprűre nyerget, hogy repülj a dombra?
Mondd, izgat a gyertya?
A könyv meg a gong?
Voltál nyájasan bősz, sanda sintérnél szolga?
Voltál öregdiák égi pokolban, mondd?
Tudsz e szerezni, mondd, éjjel konkrét zenét,
Mit szellem hat át, s benne elszabadul?
Tűröd úgy is, ha fáj, mások művészetét?
Tudsz e feszülni úgy, mint a hegedűhúr?

Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód

Tudok lengeni úgy, mint a lenge trapéz,
Autó kerekén át ugrunk duplaszaltót
Kúszunk falon és fán, hogyha kerget a vész,
Sétány nekünk a cső, ingó hinta a drót

Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca akar, Karminca mer
Karmincák tudnak Karminca mód,
Karminca tud, s a Karminca mond
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód

Tudsz e zengeni kardalt, ha magad vagy még
Egy Rossini-kettőst, Strauss-keringő, ááááá
És kandúrban fennen kivágni a C-t ááá
Hogy visszhangtól zengnek a cseréptetõk
Karminca cicc, mind Éjkirálynő
Szférai nótánk egetverő,

Händel-dal zeng fel a Messiásból:
Halleluja mily angyalin szól!

Ó, rejtelmes nagy istenség,
E macskatraccsra nincs mentség,
Harsog a Dóm tér, VIVÁT zeng,
Éljen az ősi cirmosrend
Fondor, bátor macskalény mind helyesli ezt,

Mit Karminca tesz és Karminca mer,
Karmincák tesznek Karminca mód
Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc
Karmincák tesznek Karminca mód

Karminca dalol Karminca dalt
Karminca ifjú, Karminca vén
Karmincán perdül Karminca tánc

Van becézett cicc és lenézett sicc
Van bölcselő cicc és törtető sicc
Akad kántori cicc, no meg látnoki sicc,
Kétkedő cicc és kérkedõ sicc,
Van ábrándos cicc és házsártos sicc
Műértő cicc no meg hűsítő sicc,
Átvitt értelmű cicc, kettőséletû sicc
Van korszerű cicc és korcseszű sicc

Van haladó cicc, minden-tagadó sicc
Apáca cicc és garázda sicc
Szenvtelen cicc és szemtelen sicc

Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tesznek Karminca mód
Karmincák tud meg Karminca mond
Karmincák tudnak Karminca mód

Ott egy ember csak áll !
Némán tekinget rám !
Hogy tréfálok csak , azzal mért gyanusítsz ?
Olyan ember talán nemis akad ma már ,
Aki nem tudja még mi a KARMINCA CICC !



Karminca-bál

Karmincák, lesz ma görbe éj
Karmincán gyűl a falka már
Karmincán nő a Holdkaréj
Karmincán áll majd a tarka bál

Karminca kormos, vagy fehér
Karminca-macska karcsú ám
Dalkincsünk szép és nem csekély
Nem nyafka nyávogás csupán!

Karminca kuncog huncutul
Szénszeme mint a mécses ég
Cifráz a trilla, nem csitul
Ha Holdnak zengi énekét

Karminca-macska lassan nő
Karminca-macskák nem nagyok
Gömbölyded formánk megnyerő
Táncunk a „dzsik” és friss gavott

Karminca-hold még fel se tűnt
Kinyaljuk magunk a bálra
Megmosva szépen fültövünk
Ujjig a négy lábunk szára

Kormos vagy fehér, mind jóbarát
Karminca-termet nem sudár
Úgy hajlunk, mint a rongybabák
Szemünkben ragyog a holdsugár

Pihenünk csendesen délelőtt
De napunk még estig is így telik
Mert így ad csak Terpsichoré erőt
Hogy táncoljunk vidoran reggelig

Karminca kormos, vagy fehér
És amint mondtuk, nem sudár
Mikor a zord szél nem henyél
Bakugrást játszunk házunknál

Ha bágyasztón perzsel fenn a nap
Enyhet az árnyas lomb kínál
Karminca-erőnk így megmarad
Ha táncolni hív egy Karminca-pár

Karmincák, lesz ma görbe éj
Karmincán gyűl a falka már
Karmincán nő a Holdkaréj
Karmincán áll majd a tarka bál




Meghívó a Karminca-bálba

Karmincák, lesz ma görbe éj
Karmincán gyűl a falka már

Ha Karmincán nő a Holdkaréj
Karmincán áll majd tarka bál

Karmincák, lesz ma görbe éj
Karmincán áll majd tarka bál!

Karmincák népe épp ezért
Ma a Karminca bálon részt vehet
Ide várjuk a Karminca fővezért
A Karminca-választást itt ejtjük meg

Ha megjön Old Csendbelenn hajnal előtt
A csendet késsel is vágni lehet
Ő választ közülünk aztán egy főt
Aki élhet egy másik, egy új életet
Ki fenn a szférákban csodákat lát
A Karminca népnek ez örök vigasz

Mert nincs bennünk félelem, megkérdjük hát:
Vajh, ki lesz az? Vajh, ki lesz az?



Micsel Rumli

A Micsel Rumli a makacs macska-ficsúr
Ha pipihúst adnak, libacomb kell,
Ha a házba vinnél fel, jobban tetszene a kert
Nyugtot szívem ott se lel, vágyom fel csak azért-mert
Csak a patkány érdekel, ha egy egér elém ül,
Ha patkány szaporodik el, fogam egerekre fűl

A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Senki fia rólam mást nem állít:

Úgyis az lesz, mit ő tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit

A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Ha beengednek, örömmel maradok kint
Az ajtón bévül int, jöjjön ki, és belül lát
Ott majd várok fél órát, aztán lófrálok megint
Sok a szekrény, tárva mind, belül gyűröm a ruhát
De ha beszorulok, százfele szakad gatya, ing
A Micsel Rumli makacs macska-apacs
Senki fia rólam mást nem állít:

Úgyis az lesz, mit ő tervez
Próbálj ellenem kieszelni bármit

A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Én bogarasan élvezem csökönyös dacom
Hogyha halat adsz, kéne egy jó nagy, húsos csont
De ha nincs a tálon hal, én a húst otthagyom
Tehetsz elém tejfelt, fújok rá nagyot,
Mert az jobban kell, amit én csenek el, ah
Abban aztán fülig benne vagyok,
Amit én lopok el, csak az érdekel

A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, hűvös,
Pedig ez kell nekem,
Ha hímezel, akkor ülök az öledbe,
A rumli, a rumli a lételemem

A Micsel Rumli a fondorlat bölcse,
Ha cirógatják, hűvös,
Pedig ez kell neki (nekem)

A Micsel Rumli makacs macska-ficsúr
Senki fia rólam mást nem állít
Úgyis az lesz, mit ő tervez
Már próbálj ellenem kieszelni
Bá-bá-bá
Bármit!



Mr. Mefisztulész

A legnagyobb mágus is tanulhat itt,
Ha ellesi Mefisztulész fogásait!

Ehhez mit szólsz?
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész

Kicsi, fekete, csendesen él,
És az öltönye nemesen szolid,
Ott is átoson, ahol át sem fér,
Egy vacak madzag néki légi híd

Kevert pakliból kihúzza az ászt,
És a kockával mindig hatot dob,
Akkor eszel ki újabb csodavarázst,
Mikor azt hiszed, egeret fog

Hol egy kupakot vagy nyelet nyel,
Hol a szardínia alakul át,
Hol egy kanalat vagy kést tüntet el,
Ha már nem hiszed, mit a szemed lát

Az előbb még itt volt, most meg eltűnt, ez tény,
Meglesz holnapután, kint egy bokor tövén
Ehhez mit szólsz?

Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész

Olykor elmerengve, hangtalan ül,
Szinte szemérmesen hunyorog rád,
Aztán felüvölt, hogy süketül a fül,
Ha a kandallóból odanyal egy láng

És ha úgy látod kint tekereg,
Akkor ott ül az ereszen fent,
És ha úgy hallod, miákol egyet neked,
Csupán mind a két füled cseng

Nem is kétséges, mágikus lény,
Hisz mindig kétfelé él,
Ha ott ül az egyik helyén,
A másikon is marad egy fél

Egy cilinderből, hipp-hopp előcibált egyszer
Egy pinduri, fekete pici cicát!
Ehhez mit szólsz?

Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Ó, hőköl hátra az, aki szájtátva látja,
Micsoda nagy mágus Mr. Mefisztulész
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim!
Íme a mágikus Mr. Mefisztulész!
Hókusz!



Mr. Old Csendbelenn

A jó öreg Csendbelenn megfáradt agg,
Bizony két macskaöltőt itt vészelt már át.
Csuda bölcseket mond, néha verset farag,
Még láthatta trónolni Viktóriát.
A jó öreg Csendbelenn tízszer ült lagzit,
De úgy hírlik, százegyszer megözvegyült.
Tarka kölykei száma túlzásnak hangzik,
De a környéken néhány száz rég összegyűlt.
Itt a községben közkedvelt, ábrándos képe,
Ha árnyékban gubbaszt, vagy napfürdőt vesz.
A legvénebb polgár is ámul, nézd csak, lám-lám
Merjem e hinni, ej hát no, hinnye, biz ám!
Ha nem mentek sétálni nálam itt fenn.

Úgy ez itt a jó öreg Csendbelenn,
Nézd csak lám-lám, merjem e hinni?
Ej hát no, hinnye, biz ám
Ha többé már nem látod képes felem,
Hát elment a vénséges Csendbelenn!



Sam Mitsegél

Sam Mitsegél vagy más nevén a hírhedt Puhatalp
Ki látta őt, a rémületbe biztos belehalt,
Nála csődöt mond a Scotland Yard, a titkos ügyosztály,
Ha rajtaütnek hirtelen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél a Newton szabta tételeknek fittyet hány,
Ha kell, a légben fenn lebeg, vagy elrepül egy piszkafán,
Tud felzuhanni lentről is, és néha vízen jár,
De kapd csak el a tetthelyen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Lesd a háztetőn, a föld alatt, a bányatóban, bár
Minden fáradságod céltalan, Sam Mitsegél tovaszáll!

Sam Mitsegél oly ösztövér, a szőre színe rőt,
Tompa cimpa, törpe, tömpe orr a kandi szem előtt.
Sok ránc az íves homlokán, ez fondor észt takar,
A bajsza kajla és kobakja búbja szinte tar.
A feje, mint az inga ing, és előre is döf,
Ha azt hinnéd, hogy szundikál, oly éber, mint egy őr!
Sam Mitsegél , Sam Mitsegél , a páratlan Sam Mitsegél
A bűn, a vétek démona, ki lompos macska bőrben él
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél tovaszáll !

És a többi macska lény ki még megúszta szárazón
Mint Ben Mikerring ?
Vagy Mindleveri ?
Vagy Bill Repfezo ?
Csak Hallgatag kis bandatag,
csak néma szolga mind !
Ha ő a bűn napóleonja szól vagy eggyet int !

A nevén még nincs szégyenfolt,
De tudjuk, a kártyában csalt!
Róla nem készült még mancslenyomat,
Nem őrzi a Scotland Yard
Ha tejnek, vajnak lába kelt,
Ha elszelelt az ékszered,
Ha a sonka csonka csont csupán,
Ha a pincsi sírva szédeleg,
Ha az ablak szárnya szegve,
És a rácsa csálén áll,
Nézd meg jól, de láss csodát: Sam Mitsegél tovaszáll!

Sam Mitsegél , ,Sam Mitsegél a páratlan Sam Mitsegél ,
Bűnök, vétkek démona, ki lompos macska bőrben él
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél ,
Sam Mitsegél , Sam Mitsegél , Sam Mitsegél,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél tovaszáll!



Színházi macska

A színházi macska az ajtónál ül,
ma csak úgy hívják "Tus" itt a házon belül.
Neve más volt "MijáTus", ez nem praktikus,
kicsit hosszú és fárasztó, kurtább a "Tus".
A bundája löttyedt, csak a csont tartja még,
Mancsa reszket, mert Parkinson kór gyötri rég.
Hajdan Ô volt a bálvány, a kandúri hős,
ma egy patkány sem űz el a vén reszketős.
Ködös emlék ma már az a szép hősi múlt,
hogy a színpadon kit csókolt, kikhez simult.
De ha klubjukba meghívják jó cimborák,
melybe kocsmából jut be a söntésen át,
csak kínáld és koccints, már várnod sem kell,
hogy száz tarka emléket élesszen fel.
Mikor Ô volt a sztár, neki tapsolt a nép,
és a fényképét százával kapkodták szét.
Csupa pótszékes ház, csupa kasszasiker,
néha pár csokor pockot is dobáltak fel.
De a legszentebb emlék, mit szívében hord,
a "Vasmacska fantomja" címszerep volt.

"Hogy ma ez megy, vagy az megy, sose kérdeztem meg,
hiszen fejben volt Énnálam hetven szerep.
Hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád,
Nálam nem vett a közönség zsákba macskát!
Hogyha rossz volt a darab, zavar abból sem lett,
mert az Én gondos játékom mentette meg.
Elvem az volt, hogy ésszel, de szívvel is játssz,
ne csak hátaddal domboríts, mint egy pojác!
Mikor haldoklott Mimi és a földre zuhant,
ingott farkincám, mint kint a lélekharang.
És ha pantomim kellett, Nekem az sem volt gond,
mindegy show, dráma, bretri vagy cirkusz porond.
De a csúcs volt, mely fémjelez egy egész kort,
a "Vasmacska fantomja" címszerep volt !"

És ha kaphat még egy vagy két jóféle gint,
tucat művészi élménnyel traktál megint.
Mikor Shakespeare-be ugrott be kéményen át,
hogy, mint Othelo kormosra vesse magát.

"De ma Én mondom rosszak a színi iskolák,
visszasírhatnánk Viktória aranykorát!
Ma nem kell a legendás, régi rutin,
mert ki színre lép nem tudni, bent van vagy kint."

Nagyot ásít és mancsával egyet legyint...

"Persze más ma a színház és modernebb mind.
Ez rendben is volna, csak az itt a vész,
ehhez nem kell a legendás, régi színész!
Oly mágus, ki elvakít...
Mint mikor Én!
A "Vasmacska fantomja", Én!
Mikor Én..."