„Amit birtokolsz, az birtokol” – megjelent Korinna és UTAZØ legújabb dala: a Zavar
tovább
Perc alátét
Suhancos
Én nem így képzeltem, én nem is gondoltam,
én nem így álmodtam, miközben horkoltam.
Nagyanyám horgolta, apró kis terítők,
csak szorgosan, nehogy az osztályban,
kerítők, lettek a lányok, de mégse csattant csók,
Ferike hálóval, bár sehol pillangók.
Így ment az életem, és elfáradtam már,
pedig a szívem csak súgja, haver nincs határ.
Mit is tudnék még, mit is érjek el,
így is több ezer, magába énekel.
Engem ez érdekel, mármint a reppzene,
ha senki másnak, nekem akkor is tetszene.
Suhancos Balázzsal, na és a csapattal,
egyek vagyunk, mint markolat a ravasszal.
De a pisztolyom vízi csak, szavakkal lődözök,
istennel elbújtunk és szívatjuk az ördögöt.
A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.
Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.
Én nem is gondoltam, hogy ma megismerlek,
annyi nagy baj van, s mögöttük kis lelkek.
Apró eszekben, sok apró tévút még,
amiért józanul pedig, pedig én ihatnék.
Mindent félreért, vagy éppen eltusol,
s mivel félünk, a legtöbbünk meg elkussol.
Kezemben zászló van, üzenek valamit,
mi feltartóztattuk Babilon hadait.
A parlament épület, benne a gyűlés meghalt,
a Wall Street-i cápa minden ingolnát felfalt.
Ha én lennék a miniszter, engem lelőnének,
mert délután egykor, nem érne véget a péntek.
Itt dolgozni kellene, nem lenne apelláta,
és a TV sok kis feje többé nem abberrálna.
Persze te azt mondod, én is csúnyán beszélek,
ez a bizonyíték arra, hogy nem érted az egészet.
Ma nem, ma nem mozdul a perc, a testem elhever, a szám nem énekel.
Ma nem, ma nem futok veled, a magányon térdepel, minden kósza fej, ma neked sem felel, ma nem.
A perc a percben összefagy, és tartalmuk csakis te vagy,
egy repedés melyben elfeküdt, az egyszerűség szenderül és lépteimben felszakadt.
Számban olvad a képzelet, és nem hiszem, hogy észrevesz,
az ajkaid közti nevetés, egy eltévesztett szemfedél az alvás előtti mozdulat.
kapcsolódó videók
keressük!
