Jah
Kis őszinteség
Nah
MegtanÃtott az Élet látni, felnyitotta rég a szememet
kaptam néhány pofont, de mégsem láttam a kezeket
megtanultam hátranézni, még ha a múltam nem is szép
megtanultam továbblépni, Én már megtanultam rég
tanÃtott az Élet, még ha nem is volt túl gyenge
elfáradtam a tanulásban, izmaim elernyedve
de nem érdekel, szÃvtelen kÅ‘tömbbé váltam
már nem ejtek könnycseppeket, mert annyi mindent láttam
megtanÃtott szeretni, önfeláldozás nélkül
pofonból csak pofon jött, ezt kaptam eleségül
de most végül, úgy állok a szÃnpadon
hogy megtanultam mindent, végre elmondhatom
megtanÃtott feledni, félelmek nélkül élni
a magány már nem ellenség, hát ezt kell szeretni
ha tetszik ha nem, ilyen már az életem
ha szakadék is van előttem, Én nem fékezem
csak teljes gázzal előre, hát ez lett a szabály
mely áthidal mindent, előttem nincsen akadály
elérek mindent, még ha a semmiről is kell kezdjem
csak az erő mi vezérel, tudom be kell fejeznem
minden mondatom mely az igazságra vezet
olyan őszinte de mégis mélybe fúró neked
pedig nem értem hogy mi fájhat ha őszinte az ember
egyszerű a képletem a titkaid fedd fel
ne fordulj magadba, hisz elrabol a bánat
ha megfogadod tanácsom, nem lesz aki bánthat
ne nézz hátra, hidd el tudom mit beszélek
nem a levegőből kapott, csupán tapasztalt meséket
mesélek neked, vagy talán mégsem
hidd el, szavaimat még néha Én se értem
egy szÃnész vagyok, ez az igazság rólam
néhány szövegem, csupán szÃnészkedésbÅ‘l toltam
nah gyere olts le ezért de Én felteszem a kezem
itt van az igazság, már nem takar el a mezem
nem vagyok herceg, és nem is kék a szemem
egy szÃnész vagyok, jah, nah gondolkozz el ezen