a rozsda eszi a vasat a szú a kidőlt fát
reggeltől nyomom az ipart, de nem kaptam meg azt ami járt,
járt nekem.
estére rendbe kapom magam, a derekam nagyon fáj
éjfélre elszáll az agyam, de nem hagyom abba már
s csak énekelem.
ezt az elátkozott bluest,
a füstös kocsma bluest.
az eső mosta bluest.
az éjféli bluest,
a hollywoodi bluest,
az országúton bluest.
a mindhalálig bluest.
a régi, régi mocskos bluest.
a rozsda eszi a szívem és a kezem is remeg már
bele adnék én mindent, csak azt kapjam ami jár ,
jár nekem.
hajnal van és járom az utam, kihaltak üresek az utcák
egy lebujban találom magam, de nem figyelnek rám
s csak énekelem.
ezt az elátkozott bluest,
a füstös kocsma bluest.
az eső mosta bluest.
az éjféli bluest,
a hollywoodi bluest,
az országúton bluest.
a mindhalálig bluest.
a régi, régi mocskos bluest.
rozsda eszi a testem a lelkem az ördögé már
a pokolba vár majd engem, tudom, hogy ez ami jár,
jár nekem
egyszer tán újra kezdek mindent, de most villanyt oltok már
a lemez is régen lejárt s én a sötétben kezdek rá
s csak énekelem
ezt az elátkozott bluest,
a füstös kocsma bluest.
az eső mosta bluest.
a sötét éjféli bluest,
a hollywoodi bluest,
az országúton bluest.
a mindhalálig bluest.
a régi, régi mocskos bluest.