Furcsa látvány fogadott, mikor felébredtem reggel.
Valaki feketére festett ,mindent egy jó nagy ecsettel.
Ki tette ezt baby, miért olyan sötét ez a világ?
Kérdeztem a babám, aki cukorédes fekete lány.
Nem válaszolt csak nevetett, édesen hogy " ha-ha-ha."
Tetszett neki az előtte alló, fekete mi-mi /micsoda/?
A tükörben nem láttam semmit, az is korom fekete.
Nem ragyog a nap és a sötétség a holdat is elnyelte.
Miért olyan sötét baby
miért olyan fekete minden?
Miért olyan sötét baby
miért olyan fekete minden?
Fekete a fehér ház, és eltünt a földről árnyék.
A cukor íze nem változott, és jó a forró kávé,
És hívom fekete vonalon , /Mr. Schwarzot/ festőt.
Azt mondja van még segítség, és kékre festi a felhőt.
A csillagokat aranyra a fekete füvet zöldre,
A háztetőt bordóra a lángot sárgásvörösre.
A szivárványt színesre, és én csak arra kértem,
Had maradjon a babám olyan cukorédes fekete lány.
ÉDES FEKETE LÁNY.
CUKORÉDES FEKETE LÁNY.
ÉDES FEKETE LÁNY.
ÓH, YEA......