Annyi darabot a szívemből, én adtam már nektek,
hogy nem maradt semmim, s ma megölnek a percek,
Mint egyedül a csendet, ha hallgatják a testek,
Mert nem maradt lelkem, csak rám omlott tervek.
Én ilyen vagyok, húsz évesen ilyen ma a világ,
hogy melóból ülök padba, s így vagyok diák,
meg az érzésből a hiány, önmagammal viták,
nem is ismernek engem, kik a sorsomat írják.
A dallammal, a dobbal, én együtt lélegzem,
Mégsem lesz egy válaszom, hogy miért is éltem,
Az útnak a végén, bár már most is sokszor félek,
Hogy nem lesz egy társam, akiért majd élek.
Akiért sírtam, aki önmagamért mellettem állna,
Ma semmi sem igazi, ma minden csak álca,
Annyi darabot a szívemből, én adtam már nektek,
hogy nem maradt semmim, s ma megölnek a percek.
Ez a huszonnégy sor lett minden 24 órám
Nekem nehezebb a szekerem, de másoknak tolták
Holdfényes éjjel, csak Isten tudja hol jársz,
Csak Ő van meg Te, az utcán ezt tanítják.
A legjobb barátom már húsz éve a párnám,
Velem minden este ezernyi világot átszáll,
Ilyenkor pár órára nem vagyok szegény,
Ez jobban tud esni, mint egy Beke György regény.


Refr.
Száz ismeretlen éjjel én magamért sírtam
Annyi mindent elhittem és magamról írtam
Hogy egyszer minden közös bűnünk megbocsátják
Mit elkövettünk egyszer azt odafent is látják! 2X


Annyi darabot a szívemből én adtam már nektek
Hogy nem maradt semmim és ma megölnek a percek
Az álmaimat őrzöm, de mind a semmibe vesznek,
Ha ez így megy tovább holnap már a síromba tesznek
Azok az emberek kik nem érzik a szívem fontos
Hátba támadnak páran a lelkem is rongyos.
Pedig nem így van a főztem mindig megettem
Körülnézek és mondom: Istenem mit tettem?
Csak arról tudok írni, hogy minél szarabbul élek
Lehet hogy jó játék, de én egyre jobban félek.
Olykor-olykor bevillannak a homályos képek
Nektek minden sikerül...én meg csak nézek.
Magányosan elbujdosok, töprengek a szobámban,
Édes anyám szól: fiam ne tedd még korán van
Az életed egy ajándék becsüljed meg kérlek
De nem változik semmi anyu, pedig könyörgök az égnek...
Minek törjem magam?... egyszer úgyis eltűnök
Feledésbe merülök, de az emlékeitekben feltűnök
Legyenek azok rólam, jó vagy rossz emlékek
ha hiányoznék elég, ha az égre felnéztek
Már a felhők közt vagyok, felhők hát gyertek!
Sirassunk menjünk együtt, itt bolyonganak lelkek
Annyi darabot a szívemből én adtam már nektek
Hogy nem maradt semmim és ma megölnek a percek.

Száz ismeretlen éjjel én magamért sírtam
Annyi mindent elhittem és magamról írtam
Hogy egyszer minden közös bűnünk megbocsátják
Mit elkövettünk egyszer azt odafent is látják! 2x