Refr:
Én is keresem a jót, és keresem az utam,
- hogy elhagysz majd egyszer, azt gyerekként tudtam –
Keresek még álmokat, mert ócska ez a világ,
- nem is ismernek engem, kik a sorsomat írják –
Csak a szívem visz az úton, de nem találok haza
- üres az ember, csak önmagát hallja –
Elcsúsztak a képek, és mi elégünk a vágytól,
Hogy legyen már valaki, aki megvéd és ápol.


Verze 1:
Én is keresem a jót, és keresem az utam,
Keresek még lelkeket, mert hajsza lett a futam,
Ezt gyerekként tudtam, hogy sóhajt a világ,
Hogy nyílik majd egy ajtó, s mögötte egy lány.
Kivel az eső is tánc, kivel lesz egy nász,
Ahogy a költészet és az életünk is jegyben jár
Kivel közös lesz az ágy, ahonnan elszólít Isten,
Miért nincs kedvünk élni, mire megértünk mindent.
Annyi mindent elhittem, az óra egy körben jár,
Sokan vétkezünk, s a tűz egyre gyengébb már.
Minden perc egy érték hol az élet is menekül
Hidd el nekem, betépve leszel, igazán egyedül.
Elcsúsztak a képek, és mi elégünk a vágytól,
Hogy legyen már valaki, aki megvéd és ápol,
Aki nem csalna meg, ha részeg, ha tőlem van távol,
Csillapítsd a lelkem, mert én nem vagyok vándor.

Refr.

Verze 2:
Az eszem, a testem már régen feladta,
Csak szívem visz az úton, de nem találok haza
És Isten sem hallja, hogy tanultam lemondani némán
Ahogy egy idősnek a szeme, a túlvilágra néz át.
Én tüntetek értük, tüntetek, hogy szeressenek otthon
Ne jéghideg lányokból kelljen törődést lopnom
Egy Földön, egy Holdon, várom azt, aki elment rég,
Évek óta nem tudok, kérlek sírni, engedj még.
Lángol a lelkem, így jut a falakra árnyék,
Nem aludt ki a parázs, de a szavakra várj még,
Én látnék még mindig, csak az érték lett halvány,
Pedig oly egyszerű a játék, a szívednek hangján.
A szürkület szabvány, a családod némán,
A lelkem lett az alany, és én vagyok a névmás,
A Hold alatt szétvált, elcsorgott bent minden,
Istenem súgd meg, még meddig kell hinnem.

Refr 2x.