Tékozló
H-599
Elvekért, s egy álomért
Golyó süvit 56. az egyik pont szerelmemért
A földön fekszik, nézem őt ifjú boldogság,
Véget ért és elsodort hazámtól egy látomás
Egy sötét látomás.
Más földjére érve szomorúan nézhetem,
Hogy az ördög vörös színnel, bemázolja nemzetem
De idő meggyógyít, minden szenvedést
S ki fény maradt a sötét korban, tudom, hogy
Vár. Engem vár.
Igazság mond, merre jársz
A nagyvilágban mit csinálsz
Hol megszülettem várnak ránk.
Én elindultam ott megtalálsz.
Volt idő, hogy küzdöttem
Elvekért, s egy álomért
Most az álmot élem
S lelkemet a szél repíti szüntelen
Látni a szívet, látni az ébredést
A múlt küzd a jelennel
És féli az igaz szót.
Szép hazám most itt vagyok
Ha kell, naponta meghalok
Visszatértem, kellek én
Szülőföldnek kék egén
És a több az igaznál nem kell már
És a több az igaznál nem kell már
Nem kell már……
Ébred a kábulatból a gúzsba kötött nép
Ébred a hazugságból az a rútnak mondott szép
És az álomért a valóság, mindig tettre kész.
Az álomért a valóság.