Mi
Bankos
Van, hogy csak magammal állok szóba,
Mindig egyetértünk, gondolhatod, elmélkedünk.
Farkasszemet nézünk a hibákkal,
Jóval, rosszal a megálmodott világgal,
Inkább a fantáziámba fúrom magam vidáman.
Ott minden ami soha, vagy volt,
Most újra az enyém lesz, nincs gondunk semmire,
Itt mindenki mindent megtesz,
Maradnál örökké, a képzelet visszadob az élők közé.
Igazi álompár, bár nem ő a tied,
Csak te az övé. Ő az élet,
Egy élő útvesztő, mi szüntelen változik.
Kedvére válogat, alakít.
Tétovázik amikor mennénk,
Amikor maradnánk meg menesztel,
Amit kell elveszi nesztelen, azt kéri ami lehetetlen.
Az utcáról állít, hirtelen többen összenézünk,
Isten tudja mér, egy pillanatra egybeér az életünk.
Meddig létezünk? Válogatsz, keresed a támaszt.
A kérdéseken töprengsz, pedig te vagy a válasz.
/refrén/
Az élet egy mese a fekete felhők közt.
Mi kell nekünk, kellünk bele, hogy igazzá tegyük.
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit.
Mi? Mik azok a megérzések, a halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak, a vágyak.
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok.
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért.
Mi? Itt az élet a feleség és te csak a megcsalt férj, mi?
Oké élünk, érzelmek viharát, villámokat érzünk,
Keresem az igazit, futjuk a köröket, a lábunk elé nézünk.
A természet érint meg, a hullámait kerülgetni.
Minden akadály élővé kovácsol, a küzdelem, mi?
Van aki engem, van akit én teszek boldoggá,
Majd hátat fordítunk, talán holnap.
Próbálok mindent látni, tapintunk, tapasztalunk, tanulok minden nap.
Egy új titok, van, hogy túlagyalom, az én hibám
És baromságot hordok össze és csinálok.
Néha ettől mennek a dolgok tönkre, de kiállok, vállalom.
És ha még ma a földre vagyok ítélve,
A nyüzsgő világot a káoszt, nem hagyom, hogy újra kibassza!
Én a tüzet többet nem viszonzom,
A sok szart, ami az érzelmek miatt utolér.
Gyöngék vagyunk ahhoz, ami zajlik. Csak próbálom,
Hogy többet ne én okozzak a boldogságon kívül másnak.
Már tényleg semmi, itt a mesterséges értelemben.
Csak elmélkedek, ennyi.
Refrén [2x]
Az élet egy mese a fekete felhők közt.
Mi kell nekünk, kellünk bele, hogy igazzá tegyük.
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit.
Mi? Mik azok a megérzések, a halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak, a vágyak.
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok.
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért.
Mi? Itt az élet a feleség és te csak a megcsalt férj, mi?
Mindig egyetértünk, gondolhatod, elmélkedünk.
Farkasszemet nézünk a hibákkal,
Jóval, rosszal a megálmodott világgal,
Inkább a fantáziámba fúrom magam vidáman.
Ott minden ami soha, vagy volt,
Most újra az enyém lesz, nincs gondunk semmire,
Itt mindenki mindent megtesz,
Maradnál örökké, a képzelet visszadob az élők közé.
Igazi álompár, bár nem ő a tied,
Csak te az övé. Ő az élet,
Egy élő útvesztő, mi szüntelen változik.
Kedvére válogat, alakít.
Tétovázik amikor mennénk,
Amikor maradnánk meg menesztel,
Amit kell elveszi nesztelen, azt kéri ami lehetetlen.
Az utcáról állít, hirtelen többen összenézünk,
Isten tudja mér, egy pillanatra egybeér az életünk.
Meddig létezünk? Válogatsz, keresed a támaszt.
A kérdéseken töprengsz, pedig te vagy a válasz.
/refrén/
Az élet egy mese a fekete felhők közt.
Mi kell nekünk, kellünk bele, hogy igazzá tegyük.
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit.
Mi? Mik azok a megérzések, a halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak, a vágyak.
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok.
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért.
Mi? Itt az élet a feleség és te csak a megcsalt férj, mi?
Oké élünk, érzelmek viharát, villámokat érzünk,
Keresem az igazit, futjuk a köröket, a lábunk elé nézünk.
A természet érint meg, a hullámait kerülgetni.
Minden akadály élővé kovácsol, a küzdelem, mi?
Van aki engem, van akit én teszek boldoggá,
Majd hátat fordítunk, talán holnap.
Próbálok mindent látni, tapintunk, tapasztalunk, tanulok minden nap.
Egy új titok, van, hogy túlagyalom, az én hibám
És baromságot hordok össze és csinálok.
Néha ettől mennek a dolgok tönkre, de kiállok, vállalom.
És ha még ma a földre vagyok ítélve,
A nyüzsgő világot a káoszt, nem hagyom, hogy újra kibassza!
Én a tüzet többet nem viszonzom,
A sok szart, ami az érzelmek miatt utolér.
Gyöngék vagyunk ahhoz, ami zajlik. Csak próbálom,
Hogy többet ne én okozzak a boldogságon kívül másnak.
Már tényleg semmi, itt a mesterséges értelemben.
Csak elmélkedek, ennyi.
Refrén [2x]
Az élet egy mese a fekete felhők közt.
Mi kell nekünk, kellünk bele, hogy igazzá tegyük.
Mi? Minket tükröz, igaz minden tévedés tévhit.
Mi? Mik azok a megérzések, a halál az azt követő élet?
Mi? Minden diadal a bukottak, a vádak, a vágyak.
Mi? Az ábrándok az elfelejtett álmok.
Mi? A csodák, a bizonytalan, a fix percekért.
Mi? Itt az élet a feleség és te csak a megcsalt férj, mi?
előadó:
Bankos
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Terék Balázs
szövegíró: Terék Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14310
album címe: keressük!
megjelenés: keressük!
hossz: keressük!
kiadó: keressük!
zeneszerző: Terék Balázs
szövegíró: Terék Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 14310
kapcsolódó videók
