Refr.
Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége
Meggyalázod, amit életnek hívsz,
Nem fáj eléggé, mikor vérkönnyet sírsz

A dob üteme felizzít, szétszabdalja a szívemet
A testeden a hideg fut, ha meghallod a beatemet.
Kész dráma, ami lejátszódik itt fenn, a színpadon,
Mert lehet ma bármilyen nap, ez nem a szünnapom!
A gitártól a szőr feláll a hátamon,
De érted ezt is vállalom, ha meghallgatod pár dalom.
A dob üteme felizzít, szétszabdalja a szívemet
A testeden a hideg fut, ha meghallod a beatemet.

Refr. (2x)

Verze2
A mikrofon a tüdőmet elpusztítja,
De a közönség megkapja azt, amire vágyik ma.
Lehetek hangos vagy halk, a vége mindig ugyanaz,
A szinti felaprít, de miért lenne fura az,
Ha a basszusgitártól robbanna fel agyam,
Ha csak száznak nem tetszik, abba miért hagyjam?!
Az ördög a bőrömet hasítja, szabdalja,
De hadd legyek én az, aki az utolsót adja!

Refr.

Verze3
A Hold bronzba öltözik, hogy védje fájdalmától,
Az ég sír, eső szakad, másszatok ki a sírokból!
A gyerekek halva születnek, elszállnak a lelkek,
Megbuktak az angyalok, vért izzadnak a versek.
Élő testünk szétporlad, hogy új halálra keljünk!
A temető már jelkép, hát keljünk fel és menjünk!
A rabságnak vége, a halált feltámasztom,
A Nagy könyvet kiolvasom és szétszabdalom
Hogy bukjon, mi sors, vesszen minden, ami a jövő!
Éljen minden halott és haljon minden élő!
Bukjon, mi sors, vesszen minden, ami a jövő!
Éljen minden halott és haljon minden egyes élő!

Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége
Meggyalázod, amit életnek hívsz,
Nem fáj eléggé, mikor vérkönnyet sírsz
Miért hazudsz pont az én szemembe,
Mikor nincs is tovább, mindennek vége