Nap-nap után mindig-mindig halványabb az arcom. Az asztalra leborulva poharak közt alszom. Cigány virraszt álmom felett, édes, bús nótával, Azt álmodom, téged látlak, tavaszt hozó orgonavirággal.
Nap-nap után húzatom a legkedvesebb nótád, Álmaimban csókolgatom gyönyörű szép orcád. De amikor felébredek, elballagok csendben, Sose tudd meg, hogy miattad boldogtalan, kocsmajáró lettem!