Derült égből a villámcsapás,
Leperzsel mindent, s nem marad semmi más,
Csak ég a tűz, a füst az égig száll,
Az útmenti porba dőltek az égig érő fák!
Színt vesztett világban hosszú az éj,
Kihaltak rég az utcák, mindenki fél.
Átkozott hely a szívekben gyűlölet,
Üvöltő csendben visszafolytva a lélegzet.
Árnyak táncolnak a házak oldalán,
Romokban heverő világ megváltásra vár.
Sötét útvesztő mélyén, ha elalszik a gyertyaláng,
Nincs senki már, ki kiutat talál.
Refr.
Lépni egy szebb világ felé, már nincs esély,
Sötét gyász van, régen meghalt a remény.
Romokba dőlt tervek, mindenütt könny és vér,
A magasban keselyű fájdalmunkból él.
Lángol a város, a füst az égig száll,
Romokban heverő világ megváltásra vár.
Sötét felhők mögé bújik a hold, nem bírja nézni,
Ahogy gyilkol az ember, ahogy érzéketlenül vért ont!
Refr.
Lépni egy szebb világ felé, már nincs esély,
Sötét gyász van, régen meghalt a remény.
Romokba dőlt tervek, mindenütt könny és vér,
A magasban keselyű fájdalmunkból él.